Feladat: 100. „Szép álmokat”
Páros: Kim
Jongin x Huang Zitao (saját) + Oh Sehun
Érintett
banda: Exo
Műfaj:
fluff, élet
Korhatár:
+12
Szép
álmokat
Halk zihálás hallatszik
az egyik teremből. A zene ritmusa megbolondította mindkettőt, de JongIn
megállt. Szíve zakatolt, majd’ kiszakadt a helyéről, száján kapkodta a levegőt
–habár tudta, hogy rosszul teszi- és lassan a magnóhoz lépkedett. Hosszú ujjaival, kinyomta a zenét, és komoran
tekintett a fiatalabbra.
- SeHun,
elmondtam már ötször, hogy a karlendítésnél hátrafelé lépsz és nem előre! –
emelte meg egy kicsit a hangját, mire a szőke elkapta a fejét. Felvette a
földről a cuccát, és elrohant.
JongIn kifújta a
levegőjét, majd összeszedte cuccát. Lekapcsolta az áramot a táncteremben,
bezárta az ajtót, és a kocsija felé vette az irányt.
Hazaérve egy hisztis
ZiTao várta. Amint belépett a panel lakás ajtaján, féltékeny szempár fogadta. Ő
csak fáradtan ledobta a cuccát a cipős szekrény elé, és a konyhába sétált, hogy
tölthessen magának egy pohár vizet.
- Már megint hol voltál
ilyen sokáig? Tudod mennyi az idő Kim JongIn? Ha nem, akkor szívesen elmondom.
Fél tizenkettő – hadonászott kezeivel az idősebb, és közelebb sétált a
feketéhez. Féltékeny volt SeHunra, egyre gyakrabban maradt ki JongIn, és őt ez
zavarta. Tudta, hogy nem tesznek semmi említésre méltót, öt mégis zavarta a
tény, hogy a párja egy másik fiúval táncikál este.
- Tudom mennyi az idő.
Nagyon sajnálom. – Nem tudott mást kinyögni. Fáradt volt, és nem vágyott másra
csak egy forró fürdőre.
- Ennyi? Nagyon sajnálod?
– háborodott fel teljesen Tao – Jó akkor tudod mit? Menj el SeHunkához, és kérj
bocsánatot tőle, amiért képtelenek vagytok hamarabb elszakadni egymástól.
- Féltékeny vagy? –
mosolyodott el JongIn kedvesén. Aranyosnak találta, hogy egy olyan fiúra
féltékeny, akivel alig beszélnek. Csak tanítja.
- Én meg a féltékenység?
Ugyan! – legyintett a másik – Mindegy is, menj SeHunhoz. Jó legyél, és vigyázz
a hátadra meg ne fájduljon – ejtette ki ajkain könnyedén a szavakat, de
belülről lángolt. Tüzet tudott volna okádni, annyira utálta akkor a fiút. Erősen dobogó szívvel és óriási akaraterővel
fordított hátat kedvesének, majd lassan a hálóba igyekezett.
- A hátamra? – kérdezett
vissza a ledöbbent JongIn.
-
Igen, mert ma a kanapén alszol. Szép
álmokat! – mondta enyhe gúnnyal, majd vágta rá a másikra a háló ajtót, ő
pedig apró mosollyal az arcán feküdt be a bevetett ágyra, mert tudta, hogy
kedvese fürdés után úgy is mellé fekszik, és apró csókot nyom vállára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése