Feladat: 8. „Húzódj le! Majd én vezetek.”
Páros: Haruka Nanase x Rin Matsuoka (meglepi páros)
Anime: Free!
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: -
Húzódj le! Majd én vezetek
Felejthetetlen egy hét
állt a hátunk mögött, mikor már az autópályán száguldottunk a főváros felé. Nem
volt kifejezetten hosszú a nyaralásunk, teljesen átlagosan - mindössze - egy
hét pihenőt vettünk ki. Nem volt igényünk egy drága és macerás külföldi út, így
hát egy csupán csak kilenc órás autóútra lévő tengerparti kisvárosra esett a
választásunk.
Hiába volt feltett célunk
a pihenés, mégsem telt egyetlen napunk sem eseménytelenül - tipikusan olyan
élményekkel lettünk gazdagabbak, amilyeneket az ember öreg korában a
hintaszékben ülve ölében gubbasztó unokájának elmesél. Eltévedések, aggodalmak,
kétségbeesés, s végül már csak szerencsétlenségünkben hangos nevetés. Éjszakai fürdőzések,
aprócska medúzák támadása, sirályok hajkurászása. A kocsikulcs elhagyása,
hisztéria, dráma, derékig a konténerben matatás az eltűntnek hitt tárgy után,
majd megkönnyebbült sóhajok, mikor kiderül, hogy a kulcs ott röhög az asztalon.
Az autóút hazafelé a
hegyek közt vezetett. Filmbe illő volt a táj, ahogy az ég felé meredező, még
hósipkás hegycsúcsok egyszerre öleltek minket át védelmezőn s ijesztő
mélységeket elénk tárva félelmet keltőn. Az égbolton versenyt futva velünk
puha, fehér felhők verték vissza a Nap vakítóan fényes sugarait.
Elvarázsolt a táj és a
rádióból szóló halk, duruzsoló zene keltette andalító hangulat, így beletelt jó
párszor öt percbe, mire ténylegesen érzékeltem a lassulásunkat. Rögtön
értetlenség lett rajtam úrrá, tudatában annak, hogy Rin nem a nyugodt, lassú
vezetési stílusáról volt híres. Először csak a szemem sarkából sandítottam
felé, majd törzsemmel is a vezetőülés felé fordultam. Kezeivel görcsösen
szorította a kormányt, alakja feszült volt, szemivel sűrűn, laposakat pislogva
igyekezett ébren maradni. Ekkor tűnt csak fel, hogy talán már vagy egy órája
egy szót sem szóltunk egymáshoz. Rápillantva a műszerfalon lévő, vörösen izzó
órára megilletődve döbbentem rá, hogy már hat és fél órája úton vagyunk, s
engem ugyan az indulás után nem sokkal elnyomott a buzgóság, Rin végig éberen
figyelte az utat.
Óvatosan vezettem kezem
térdére, nem akartam ráijeszteni. Mikor aprót rándult szája széle, ahogy
elnyomta mosolyát, kedveskedőn végigsimítottam combján.
- Húzódj le! Majd én vezetek. Nincs már olyan sok hátra, két és fél
óra nekem sem jelent problémát - ahogy hálás szemekkel rám nézett, tudtam, hogy
mennyire jól esik neki ajánlatom. Apró bólintása azt is tudtomra adta, hogy már
ellenkezni sincs ereje, csak készségesen a leállósáv felé vette az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése