Huszonnyolcadik rózsafej

     Feladat: 28. „Ülj csak a helyemre!”

Páros: Baek YeRin x Yoon Bora

Érintett banda: 15&, Sistar

Műfaj: fluff, yuri

Író: Sári~

Ülj csak a helyemre

Bátortalanul lépkedtem az egyetem folyosóján, hiszen ez volt az első napom ott, nem igazán ismertem a szaktársaimat, de nem is kívántam megismerkedni velük, jobb szerettem egyedül lenni. Hajamat kisöpörtem az arcomból és igyekeztem a kezembe adott papír alapján tájékozódni, hogy merre is találom a megfelelő termet az órámhoz. Majdnem minden egyes terem ajtaján a számot elolvastam, megjártam vagy három emeletet, mire megtaláltam a megfelelőt, amit eddig kerestem. Benyitottam az ajtón és megpillantottam vagy száz diákot a padsorok között ülni és a tanárt, amint megakadt a beszédben, mert én benyitottam. Ijedten tekintettem körbe a folyosón, majd a termen és ekkor tűnt fel, hogy egyedül csak én sétáltam ott, szóval elkéstem. Sűrűn elnézést kérve és bíbor színű arccal indultam meg a padok felé, keresve egy szabad helyet, lehetőleg az utolsó sorban, nehogy a tanár szeme elé kerüljek.

Miközben a terem legvégébe siettem, a tanár folytatta mondandóját, nem igazán figyeltem arra, miről is beszélt, jobban foglalkoztatott az, hogy egy szabad helyet sem találtam. A falnál megállva néztem körül ismét a termen, hátha nem vettem észre valahol egy helyet, mikor az utolsó sorban valaki megmozdult. Hosszú, hullámos barna haja volt, úgy saccoltam meg, hogy velem egymagas és talán egyidősek is voltunk, hiszen nem nézett ki többnek, mint húsz. Figyelemmel kíséreltem minden egyes mozdulatát, hátha mellette szabad az egyik hely, de bánatomra nem ez történt, hanem megindult felém, és ebből arra következtettem, hogy a mosdóba igyekszik. Már kezdtem feladni mindent, mikor hirtelen megállt mellettem.

-  Ülj csak a helyemre! – mosolygott rám és karomnál fogva húzott helyére, majd ültetett le oda. Megszeppenve és értetlenül foglaltam el a helyét, majd még vörösebb arccal pillantottam magam mellé azokra a diákokra, akik az én soromba foglaltak helyet. Senki nem nézett rám, csak a tanárt hallgatták. Kissé félve, de arra a lányra tereltem a tekintetemet, aki átadta a helyét. A földön ült, az ablak alatt és úgy folytatta a jegyzetelést. Mikor észrevette, hogy figyelem rám mosolygott, majd tovább írt füzetébe. Meg szerettem volna köszönni neki, amit értettem tett, de talán elég, ha az óra végén teszem ezt meg.