2017. december 30., szombat

Ötvenötödik rózsafej


     Feladat: 55. „Figyelj oda, hová lépsz!”
Páros: Choi Jonghoon x Song Seunghyun + Lee Hongki, Choi Minhwan, Lee Jaejin
Érintett banda: FT Island
Műfaj: fluff
Író: Lee MinXia

Figyelj oda, hová lépsz!

Az utolsó tanítási napon már szinte majdnem teljesen extázisban voltunk, ugyanis nem csak az iskola végét és a nyári szünet kezdetét jelentette, hanem temérdeknyi közös élményt és egyben emlékeket is.
- Kezdhetnénk egyből egy házibulival – lépett be a tanterembe egy fiú, kinek haja kék színben popmázott.
- Hongki, azt hiszem nem fogunk elveszíteni még a strandon a tömegben sem… - vigyorogtam rá. – Egyébként tényleg jó ötlet a házibuli. Az italról majd én gondoskodom.  Hyunnie… Te biztosítanád az enni valót? – néztem a legjobb barátomra Seunghyunra.
- Persze, készítek kimcheet[1], kimbapot[2], és hotteokot[3] - mosolygott.
- Remek. Én viszek activityt és twistert – szólt közbe Minhwan, akit csak Minariként, vagy Minnieként emlegetjük.
- Rendben Minnie. Akkor minden adott lesz egy jó évbúcsúztató bulihoz – dörzsöltem össze kezeimet, majd bejött a tanár és kihasználva az utolsó napot összegezte az évet.
Első óra után négy „semmit tevős” óránk volt. Rendszerezve összeszedtük, hogy ki mit biztosít a bulira, és megbeszéltük mikor találkozunk.
- Találkozzunk nyolc órakor. Addigra mindenki el tud készülni. Én is szólok apának – zárta le a beszélgetést HongKi.
Kicsöngettek az utolsó óráról, majd búcsút intve egymásnak indultunk haza bejelenteni, hogy ma HongKiéknál házibulit tartunk, majd szüleink engedélye után elkezdtünk készülődni.

Nyolc órakor be is csöngettünk Hongkiékhoz. Valójában nagyon ködösek az emlékeim, hogy hogyan is telt el az első három óra… Talán beszélgettünk és karaokéztunk. Érdekes módon, pont az a rész esett, ki mikor még józan voltam… Ami utána történt, azt lehetetlen elfelejteni.
- Ha már elhoztam a twistert játszunk! – adta ki az utasítást Minari. Ő pörgetett, mi pedig rakosgattuk végtagjainkat az utasításnak megfelelő, legpraktikusabb körbe. Már csak ketten vagyunk Seunghyunnal.
- Jobb láb a pirosra.
- Figyelj oda, hová lépsz! Könnyedén elvétheted! – próbáltam leplezve kizökkenteni őt a játékból. Bár inkább számomra volt elterelő hadművelet, ugyanis én az oviban asztalnak nevezett pozícióban voltam. Minari bal lába az én két alsóvégtagom között volt, felső végtagjai fejem mellett húzódtak oszlopként, s arcát centiméterek választották el az enyémtől.
Másodpercek alatt leforgott a jelenet… Minari rám esett, fejeink összekoccantak, s ahelyett, hogy eltávolodott volna tőlem, magához húzott s hevesen tapadt ajkaimra.
- Az üveges játéknál terveztem, de ha így alakult… Tudom nem a legromantikusabb helyzet, de Jonhunnie, én szeretlek téged. – Vallomására nem csak az én lélegzetem akadt el, hanem a többieké is, így folytatta. – Igen. A saját nememhez vonzódom. - Láthatta, hogy meglepődök, ugyanis egy bocsánatkérés kíséretében elviharzott az egyik vendégszobába.
- Minnie manó! – megyek utána. – Ne sírj. Gyere ide, ölelem magamhoz. Én is szeretlek téged. Sőt… Én már hónapok óta nem csak barátként tekintek rád – csókoltam meg most én. Éreztem rajta, hogy eléggé illuminált állapotban volt, ezért befektettem az ágyba, betakartam, majd mellé feküdve, mellkasát cirógatva altattam el.
Így kezdődött a mi kis szerelmi románcunk.



[1] a koreai konyhaművészet egyik legismertebb étele, a koreai étkezések elengedhetetlen része
[2] koreai sushi
[3] koreai töltött palacsinta. kinézete hasonlít az amerikai palacsintához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése