Hetvenkilencedik rózsafej

     Feladat: 79. „Engem nem zavar.”

Páros: 33. Kim Himchan x Bang Yongguk

Érintett banda: B.A.P.

Műfaj: fluff

Író: Aida

Engem nem zavar

Lemondóan csóválta fejét, miközben még lejjebb csúszott a kanapén. Nem idegesítette magát, hisz borítékolva volt a késésük, bár már abban is kezdett kételkedni, hogy elindulnak-e egyáltalán. Nem értette, mi baja a másiknak, de úgy volt vele, ha rá is tartozna a probléma, már nyilván rég az orrára kötötte volna, de mivel nem tette, Guk nem szólt egy szót sem - nem kívánt akadékoskodni; csak tűrt, szépen és csendben.

Hirtelen kapta fel a fejét, majd nézett hátra válla felett az előszoba irányába, mikor fémes csattanás és istentelen káromkodás ütötte meg a fülét. A szaggatott farmer derekába bújtatott öv csatja csókolózott össze a metlakival ily’ fájdalmas hangot kiadva, ahogy a fiatalabb ledobta magáról a nadrágot, s ott hagyva azt a folyosó közepén trappolt vissza egy szál sötét alsóban a hálószobájukba. Megfordult Yongguk fejében, hogy a fiatalabb után kellene mennie, de végül elvetette az ötletet. Úgy döntött, vár még öt percet, talán majd akkor - de az is lehet, hogy nem, hiszen ő élvezte a rögtönzött divatbemutatót.

Már vagy másfél órája ment a műsor, Himchan jobbnál jobb és vadítóbb összeállításokban jött ki közös szobájukból, majd egy „Ezt nem hiszem el…”, „Ilyen nincs…”, „Ez egyre rosszabb…” kezdetű és érthetetlen mormogásba torkolló mondatok kíséretében újra és újra eltűnt a szoba ajtaja mögött.

Guk eleinte még ideges volt, próbálta sürgetni párját, akinek visszafogott kifakadásai ezek után lassan átcsaptak egyre cifrább káromkodásokba. Az idősebbnek rá kellett jönnie, hogy ez megint valami olyan szeszély lehet, amit ő, ha a feje tetejére áll, sem fog megérteni - mint például a nyári és téli színek elkülönítése. Arra szintén rá kellett eszmélnie, hogy mostantól vissza kell fogni a fiatalabb költekezését, mert immáron a saját szemével lehetett tanúja annak, hogy minimum a meglévő ruháinak felét nem hordja sosem, vagy maximum félévente egyszer. Bár arra roppant kíváncsi lett volna, hogy az öltönynadrág melyik szekrény aljából került elő, mert azt nemhogy viselve nem látta, még semmilyen formában sem futott össze vele azelőtt.

Újfent kivágódott a háló ajtaja, Himchan ezúttal egy szűkített fazonú, fekete nadrágban, egy fehér trikóban és egy olajzöld ingben lépett ki rajta, ami már csak annak fényében is mosolyt csalt az idősebb arcára, hogy az utóbbi az ő szekrényéből lett elkobozva. Tekintetét párjára függesztve követte végig, ahogy az előszobai tükör elé sétált, majd megállva ő is szemügyre vette magát. Nem kerülte el Yongguk figyelmét, ahogy a tükör előtt toporgó srác ajkai szinte sírása görbülnek, így hát ezt a pillanatot találta a megfelelőnek a közbeavatkozásra.

Hangtalan léptekkel közelített felé, majd mögé érve karolt át derekát, s kereste fel tekintetét a tükörben.

- Elmondod végre, hogy mi a probléma? – kérdezett rá kedvesen, ahogy állát Himchan vállára támasztotta. Pár pillanatnyi hallgatás után, ugyan vonakodva, de megkapta kérdésére a választ.

- Én… Híztam – sütötte le a fiatalabb szégyenkezve csokiszín szemeit, nem mert a másikra nézni. Yongguk ekkor - lazítva ölelésén - maga felé fordította párját, majd kedvesen mosolyogva megcirógatta puha arcát.

- Ez lenne azaz egetverő probléma?

- Muszáj kötekedned? – fújta fel duzzogva az arcát a fiatalabb.

- Engem nem zavar – ölelte szorosan magához Himchant, s borzolt bele hajába. Hogy lehet ennyire bugyuta?