Feladat: 51. „Tiéd lehet a fele.”
Páros: 25.
Lee Taeyong x Lee Minhyung
Érintett
banda: NCT
Műfaj: fluff
Tiéd
lehet a fele
Valamelyik délután, éppen
a koliban ültem és bambultam ki a fejemből, mert semmi kedvem nem volt se
tanulni, se zenét hallgatni, sem pedig eljárni valahova. Olyan semmilyen kedvem
volt, és ez eléggé megnyomta a hangulatot a szobában, bár egyedül voltam már
egy ideje, de még mindig a fülemben visszhangzott az a kínos csend közöttünk. Ő
kérdezgetett és próbálta a kedvemet feldobni, de valahogy nem sikerült, pedig
csak ő tudott igazán megnevettetni.
Hanyatt vágódtam az
ágyamon és a plafont bámultam, jobb volt, mint a semmi. Gondolkodtam, de lehet
inkább csak az ürességen tanakodtam, mert az is szórakoztatóbb volt minden
másnál. Teltek a percek, majd az órák, végül csak késő délután, kora este lett,
mikor kinyitódott a szoba ajtaja. Nem emeltem fel a fejemet, mert pontosan
tudtam ki is volt az, csupán vártam, hogy megszólaljon vagy csináljon valamit.
- Taeyong hyung – szólított meg, én pedig nem akartam
bunkó lenni, így felültem és rá emeltem tekintetemet. Ott állt az ágyam
végében, kezében egy tányérral. A tányéron a kedvenc torta szeletem foglalt
helyet, a szemeim pedig elkerekedtek. A cukrászda, ahol kapni lehetett, nem két
perces sétára volt. Akkor ezért volt ennyi ideig távol? – Tudom nem sok, és,
hogy mennyire szereted, de elfelejtettem vinni a pénztárcámat és csak erre az
egy szeletre futotta, pedig azt akartam, hogy majdnem egy egész tortát kapj, a
születésnapodon, de nem sikerült. Annyira sajnálom! De ez itt mind a tiéd, és
sajnálom, hogy nem köszöntettelek eddig fel. Boldog születésnapot Taeyong
hyung! – nyújtotta felém a tortát, ami végül az ölemben helyezkedett el.
Hatalmas szemekkel néztem a kisebbre, ki várta a reakciómat a meglepetésére.
Teljesen váratlanul ért az egész, de tőle esett a legjobban. Elmosolyodtam,
majd végül megszólaltam.
- Köszönöm Minhyung – és megpaskoltam magammal szemben
az ágyat, mire vigyorogva rá is pattant. – Tiéd
lehet a fele – mondtam neki, ahogy megfogtam a villát.
- Nem hyung! Ez a te tortád. Neked kell megenni.
- De, én meg akarom osztani veled, ha már ennyit fáradoztál
érte, és nincs vita – szögeztem le gyorsan.
- Rendben – bólintott és nézte, amint elfeleztem a szeletet és egy
darabkát nyújtottam feléje, amit szépen le is evett. Nagyon édes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése