Feladat: 44. „Ne aggódj miattam.”
Páros: Kim
JongIn x Do KyungSoo (saját)
Érintett
banda: EXO
Műfaj: fluff
Ne
aggódj miattam
Ahogy az édes nedű
felébresztette ízlelőbimbóimat, s végigfolyt torkomon; széles mosoly terült el
az arcomon. Ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy ismét kapjak belőle. Nem is
késlekedtem sokáig, hamarosan egy újabb adagot hörpintettem az isteni italból.
-
Meg fog fájdulni a torkod – nézett rám
rosszalló fejcsóválással JongIn, megszakítva az eddigi békés szürcsölgetésemet.
Fogalmam sincs mióta bámult; mogyoróbarna szemei fürkészően elemezték az
arcomat, dús ajkait összepréselve igyekezett ráerősíteni komoly tekintetére. De
azaz angyali arc - melynek vonásai legalább olyan finomak és tökéletesek
voltak, akár az általam szürcsölgetett, ínyenc gyümölcskoktél – megtörte a
rosszalló pillantás hitelességét, és elvette az erejének élét, így már nem
pirultam el zavaromban, ahogyan régen tettem volna.
-
Ne
aggódj miattam!
Tekintetem újra a
koktélomra vándorolt; szórakozottan igyekeztem kivadászni belőle a
gyümölcsdarabkákat, amelyhez természetesen a vadászathoz illő hangos szürcsölés
társult.
JongIn egy bosszús sóhajt
hallatott, majd újra könyvébe temetkezve elrejtette előlem a csillogó,
lágyszínű íriszét.
Szerettem nézni, amikor
olvas. Homlokán a ráncok összefutottak, szemöldöke olykor-olykor megemelkedett,
ajkai némán betűzték a szavakat. Órákig el tudtam gyönyörködni ebben a szobor
szépségű férfiban. Azonban, ahogy mindig is, a gyönyörködésem közepette
lelepleződtem, a nyugalmat felváltotta a bosszúság, ahogy fel sem emelve fejét
a könyvtől hozzám mormogott.
-
Ugye tudod, hogy még nem válaszoltál a
kérdésemre.
-
Nagyon jól tudom – válaszoltam duzzogó
hangon, miközben a szívószálat rágcsáltam.
JongIn továbbra sem nézet
fel. Nyugodtan olvasott tovább, mintha valami jelentéktelen dologról lenne szó,
s nem is mondott semmit, míg az utolsó oldalig nem ért egy újabb fejezetet
lezárva a könyvben.
-
Akkor hát?
-
Miért olyan fontos ez most? Azt hittem
tényleg békén hagysz, amikor beültünk ide…
Az utóbbi időben sokat
veszekedtünk, a legáltalánosabb dolgok aprócska hétköznapi hibáin is, s ahogy
az JongInhez méltó volt, mindig másban kereste a hibát. Fel sem merült benne,
hogy a feszültség oka, talán nem más, mint az ő apáskodó személyisége.
Zavartan nézett rám.
Szamárfület hajtva a könyv lapján becsukta és visszatette a táskájába, így már
csak rám figyelt. Reméltem, hogy elkerüljük ezt a beszélgetést. Majd egy órán
át némán ültünk egymással szemben így, miközben én a gyümölcskoktélomat élvezve
próbáltam lehiggadni, ő az olvasásban keresett nyugalmat.
-
KyungSoo… kérlek
-
Ugyanazokat a köröket futjuk. Mindig
megkérdezed, én mindig elmondom, hogy mi a baj. Úgy viselkedsz, mint egy
házsártos nagypapa, aki az ötéves unokájára vigyáz. Folyton gyereknek érzem
magam melletted – duzzogtam.
-
Gyereknek? – vonta fel a szemöldökét
enyhült mosollyal, szemeiben felcsillant a furfangosság. Na, de nem hagyom én
most magam olyan könnyen. – Igazad lehet. Bár az mellett, hogy megakadályoztam,
hogy átmenjen a nyakadon egy autó, leess a negyedikről és torokgyulladást kapj
egy gyümölcskoktéltól, amelyben még alkohol sincs…
-
Inkább ne folytasd – emeltem fel kezemet
tiltakozóan és eltoltam az üres poharat, majd karba fontam a kezeimet. JongIn
borzasztóan jól mulatott rajtam. Mintha benne lett volna a vérébe, hogy ezt
csinálja. Többször is mondta már nekem, hogy a duzzogásom majdnem olyan
aranyos, akár a zavarom, de jelen pillanatban semmi aranyosat nem láttam a
haragomban.
-
Én csak azt kérem, ne aggódj miattam!
-
Hogy ne aggódnék, ha szeretlek? – hajolt
előrébb az asztalon, átszelve azt a biztonsági zónát, amely mögött még bőven
nagy volt a szám. Egy kissé megrendült bennem a harag, ingatagsága azonban
kevés volt még a győzelméhez.
-
Lehet apáskodás nélkül is szeretni.
-
De pont ez a szép benne nem? – ragadta meg
a kezemet, s fittyet hányva a kávézó többi vendégére összekulcsolt ujjainkat
nézte az asztalon.
Most már zavarban voltam.
Csendben néztem, amint hüvelykujja simogatása megtöri a haragom ingatag falait,
miközben melegség járta át a testemet.
-
Én vigyázok rád, te vigyázol rám, ami
pedig a peches énedet illeti…
-
Elhallgass, Mr. Tökéletes, még a végén
változik az esti programom és kereshetsz más partnert – vágtam vissza neki
széles mosollyal, csintalanul csillogó szemekkel, mire halkan felnevetett.
- Ó, ne aggódj miattam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése