Feladat: 53. „Nem bánom.”
Érintett
banda: Exo
Műfaj: fluff
Korhatár:
+12
Figyelmeztetés:
fiú x fiú szerelem [yaoi]
Nem
bánom
Miután már harmadjára nyomta ki az
ébresztőt telefonján, bosszúsan fordult hátára és fújta ki levegőjét. Lassan
kezdett minden kitisztulni előtte; a félhomályba vont hálószoba, a
sötétítőfüggöny mellett átszűrődő napfény és a mellette már kihűlt, üres
ágyrész.
Tudta, hogy párja aznap korán reggelre
ment dolgozni, de úgy emlékezett, az ébresztőjét direkt visszább állította,
hogy felkeljen, mielőtt Weibo elhagyta volna a házat. Ragaszkodó és gyermeki
szokásainak egyike közé tartozott, hogy képtelen volt búcsúcsók és szerelmes
ölelés nélkül elengedni szerelmét munkába. Pedig már korántsem volt fiatal
párkapcsolatuk.
Kissé csalódottan ült fel, majd csúszott
ki az ágy szélére, mikor testén végigszaladt a kora őszi hűvösség. Libabőrös
kezét kezdte simogatni, hogy felmelegítse némiképp, ám hamar feladta ezt a
reménytelen cselekedetet. Egyre morcosabb lett, pedig alig tíz perce volt
csupán ébren. Sorjában követték egymást azok a dolgok, amiket nem szeretett, így
felhúzott orral dörzsölte meg szemét, mielőtt odasietett volna az ablakhoz,
hogy a függönyt elhúzva a nap erőtlen sugarai világítsák be az egész
helyiséget.
Legszívesebben visszamászott volna a meleg
takarója alá, nyakig elbújva, csakhogy ne kelljen aznap semmit sem csinálnia. A
lustálkodáshoz volt a legtöbb kedve, főleg azok után, hogy Weibo köszönés
nélkül hagyta itthon. Vagy csak nem emlékszik rá? Félig aludt volna, mikor
elköszönt?
Bosszúsan indult meg a szobából kifelé,
mikor meglátta párja fotelra terített hatalmas, szürke pulcsiját. Mezítelen
felsőtestét hamar kötött anyaga fedte, s hiába voltak hasonlóan magasak
párjával, ő mégis sokkal vékonyabb volt az idősebbnél, így a nagy méretnek
köszönhetően kellemesen el tudott bújni a ruhadarabban. Zitao nem bánta, ha
szerelmének olykor jobban kirajzolódott az apró pocakja, ezzel csak még
szerethetőbbé vált számára. Arról nem is beszélve, hogy vastag combjai nemcsak
az izom miatt voltak hívogatóak a fiatalabb számára. Nem volt egy olyan pontja
sem Weibónak, amit ne imádott volna rajta. Mind közül erős karjai vonzották
Zitaót mindig arra, hogy ölelésébe bújva próbáljon elmenekülni a hétköznapok
nehézségeitől, miközben párja rövid ujjaival játszadozott ébenfekete
tincseivel.
Ritkán adatott meg, hogy több időt is
együtt tudtak tölteni, így minden percét kihasználták annak a minimális
szabadidőnek, amit munkájuk engedett nekik. Míg Weibo délelőttönként járt be
dolgozni, addig Zitaónak csak délutánra kellett mennie, így többnyire az
ebédidejüket egymás társaságában élvezhették.
Nyakát megragadva húzta feljebb magán a
kötött pulcsit, hogy mélyet szippantva megteljen orra párja erősen markáns
aromájával, amit enyhe öblítő-illat kísért még. Ajkai felfelé görbültek, ahogy
lassan múlni kezdett a reggeli bosszúság és szerelme hiánya.
Útja egyenesen a konyha felé vezetett,
hiszen egy forró tea sosem ártott, ha épp rossz kedve volt az embernek.
Weibóval ellentétben ő nem szerette a kávét, sőt egyenesen kerülte. Minden
taszította, ami kesernyésebb volt, mint amit az ő édességet imádó ízlelőbimbói
elfogadtak. Nem szerette azokat az embereket sem, akik próbálták meggyőzni
arról, hogy a kávé jó és finom, hiszen neki még nyakon öntött cukorral is
borzalmas íze volt. Arról nem is beszélve, hogy folyton utóíz maradt a
szájában, ami miatt rohanhatott fogat mosni.
A konyhába lépve azonban párjával szemben
találta magát. Weibo vastag ajkai mosolyra húzódva csillogtatták meg mélybarna
szemeit, miközben megdermedt testét mérte végig. Zitao egyszerre érezte magát
meglehetősen zavarban és megkönnyebbült örömtől szárnyalni. Boldogan vette
tudomásul, hogy Weibo mégsem ment el köszönés nélkül, mégis jóleső reszketés
szaladt végig rajta huncut fényű tekintetétől.
- Jó reggelt, baba – kortyolt bele forró
kávéjába, kettészelve a csendet, ami beállt közéjük. Zitao odasietett hozzá,
majd derekát átölelve döntötte fejét Weibo vállára, ezzel megakadályozva, hogy
az ital fontosabbnak minősüljön nála. Párja kedveskedő nevetése zengett
fülében, miközben az idősebb háta mögé nyúlva rakta le bögréjét, hogy mindkét
keze szabaddá váljon. Zitao röpködött örömében, miközben Weibo ölébe emelve
hintett kesernyés ízű csókot keskeny ajkaira.
A maradék fél órát, ami még rendelkezésére
állt Weibónak, mielőtt munkába kellett volna indulnia, az ágyban töltötték. Zitao
párja széles mellkasának simulva piszkálta a kötött pulcsi ujjának végét,
miközben fedetlen lábával az idősebbet simogatta. Nem sokat beszéltek, mégis
mindennél többet jelentett számukra, hogy egy újabb fárasztó napot együtt
indítottak el.
Ismét mélyet szippantott a pulcsi
illatából, majd felnézett az idősebb szemébe. – Egész délelőtt ebben leszek –
hintett apró puszit a másik vastag ajkaira, miközben az idősebb elmosolyodott
Zitao aranyosságán. Szerette a fiatalabb szeleburdi gyerekes viselkedését, ami bár
néha elég bosszantónak minősült makacssága miatt, legtöbbször mégis
megmelengette szívét, hogy egy ilyen férfi mellett találta meg helyét.
Büszkeséggel töltötte el, hogy ha Zitao nem ragaszkodott volna a munkához, ő is
el tudta volna tartani mindkettejüket, magabiztosságot nyújtott számára a
tudat, hogy a fiatalabb mindig biztonságban érezte magát mellette.
- Nem bánom – nyúlt Zitao álla alá, majd gyengéd csókba invitálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése