2017. december 30., szombat

Ötvennyolcadik rózsafej


Feladat: 58. „Biztos vagy benne?”
Páros: 60. Kim Sungkyu x Nam Woohyun
Érintett banda: INFINITE
Műfaj: fluff
Író: Sári~

Biztos vagy benne?

Az ágyon fekve várakoztam, hogy végre megtörténjen az, amitől mindig is rettegtem. Lassan három hónapja, hogy egy párt alkottunk Woohyun-nal, de úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy végre szintet lépjünk a kapcsolatunkban. Sosem volt még párom, vagyis barátom nem volt még, így nem tudtam, hogyan is kezeljem a helyzetet. Woohyun sokkal jártasabb volt ezügyben, de mivel tudta, hogy nekem ő az első, így türelmesen várakozott, míg készen állok mindenre. Hát eléggé sokat kellett várnia szegénynek, mert nem egyszer kerültünk olyan helyzetbe, aminek folytatása is lehetett volna, de mivel tudta, hogy mit is gondolok ezekről, így elfojtott magában mindent, de úgy gondoltam a születésnapján meglephetném valamivel, aminek biztosan örül.
Az ajtó végül kinyitódott este hét felé, mikor párom hazaérkezett a munkából. Nagyobb levegőt vettem, de úgy érzetem, mintha semmi oxigén nem került volna tüdőmbe. Felültem az ágyon és törökülésben vártam, hogy Woohyun feljöjjön és belekezdjek a tervembe. Nem is kellett sokat várnom, a háló ajtaja lassan teljesen kitárult és megpillantottam azt a fiút, aki hónapokkal ezelőtt elcsavarta a fejemet.
-  Mit csinálsz itt egyedül? – tette fel a kérdést, miközben mosolyogva elindult felém, majd leülve mellém egy apró puszival az arcomon üdvözölt.
-  Téged vártalak – válaszoltam, ahogy rápillantottam, majd felkeltem az ágyról és elé állva szemeztem vele.
-  Mire készülsz hyung? – nézett fel rám, miközben megfogta egyik kezemet.
-  Átadom az ajándékodat – válaszoltam egyszerűen és vállánál fogva döntöttem ez a nagy ágyon, majd föléje mászva néztem szemeibe. Láttam, hogy egyáltalán nem érti, hogy mégis miről van szó, de lehet csak nem hitt annak, amit éppen csináltam.
-  Biztos vagy benne? Nem kell mo..
-  Biztos vagyok benne, szóval ne szakíts meg – vágtam szavába és adtam ki utasításomat, mire csak egy hatalmas vigyor terült el ajkain és csak ezek után bántam meg, hogy ennyire rettegtem mindentől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése