Nyolcvankettedik rózsafej

     Feladat: 82. „Foglaltam neked helyet.”

Páros: 52: Jung Taekwoon x Lee Hongbin

Érintett banda: Vixx

Műfaj: fluff

Író: Sári~

Foglaltam neked helyet

Már nagyban zajlott az óra, szorgalmasan jegyzeteltem a tanár minden egyes szavát, tudva, hogy valakinek úgyis oda kell adnom a füzetemet, mivel nem voltunk valami sokan a szakon, akik képesek voltak, leírni mindent, amit a tanár mondott. Még szerencse, hogy hozzászoktam a körmöléshez és ez nagyon jól jött az egyetemen, amit meglehetősen sokan ki is használtak. Nem panaszkodtam, mert mindig adtak valamit cserébe, hoztak valami kis édességet, szóval nem nagyon szóltam érte semmit sem, de ma nem adom oda senkinek sem, csak neki. Lassan fél órája tartott az előadás, de még mindig nem érkezett meg, én pedig kezdtem aggódni, hogy esetleg valami baja esett. Rengeteg üzenetet küldtem már neki, de egyikre sem válaszolt, jobban mondva, azóta nem írt, amióta tudtam, hogy késni fog, mivel elaludt. Sóhajtva pillantottam a telefonomra, hátha jelentkezett azóta, de semmi sem volt. Csalódottan feküdtem el a padon és hallgattam az előadást, miközben kezemben a toll egy pillanatra sem hagyta abba a jegyzetelést.

Miért késik ennyit? – kérdeztem magamtól. Unatkoztam nélküle. Legalább valaki szórakoztat az unalmas órákon, de így soha az életben nem jutunk ki, pedig még csak tíz óra múlt pár perce. Nem tudja senki sem róla, de egyedül Hongbin az, akivel beszélgettem a mindennapokban, nagyon nem szóltam máshoz, ha tehettem kerültem mindenkit, de csak a jegyzeteim erejéig váltottam pár szót, néhány szaktársammal.

Mintha imáim meghallgatásra találtak volna, nyitódott is a terem ajtaja és kócos hajú barátom lépett be rajta. Hevesen elnézést kért, majd szemeivel engem kutatva indult el az előadóban, míg én vágyakozó tekintettel néztem őt, hogy mikor is kerül mellém. Az előadó tele volt, alig volt egy-két szabad hely, és a lehető legkisebb teremben is voltunk az egyetemen. Mikor végre kiszúrt engem, rám mosolygott és már sietett is hozzám. Vigyora nem múlt el akkor sem, amikor lehuppant mellém.

-  Foglaltam neked helyet – súgtam oda neki, néhány percre abbahagyva az írást, mert már nagyon fájt a kezem.

-  Én meg hoztam neked süteményt, Taekwoon – vette ki a táskájából az említett édességet és letette elém, én meg nem tudtam, hogy most megöleljem, vagy egyből csókoljam meg, amiért a kedvencemet hozta.