Hetvenedik rózsafej

     Feladat: 70. „Szeretném, ha boldog lennél.”

Páros: 70. Park Jimin x Kim Seokjin

Érintett banda: BTS

Műfaj: fluff

Író: Sári~

Szeretném, ha boldog lennél

Lassan két éve, hogy beleszerettem az egyik próbán. Nem emlékszem, éppen mit is gyakoroltunk, de azt a tekintetet sosem fogom elfelejteni. Annyira tökéletes volt, de pontosan tudtam, hogy esélyem nem volt nála. Ő nem érzett úgy, ahogy én, vagyis igen, csak nem engem. Más volt a kiszemeltje, én nem kellettem neki, pedig az életemet is odaadtam volna egy olyan mondatért, amint a másiknak mondott mindig. Vágytam szavaira és érintéseire, melyekkel nem engem illetett. Akartam, de tudtam, hogyha felfedném titkomat, akkor azzal ártanék neki a leginkább.

Elfeküdtem a kanapén és pihentettem szemeimet. Nagyon fáradt voltam és vártam, hogy az álom megtaláljon, de nem nagyon akart keresni. Utáltam az ilyen pillanatokat, mert másnap mindig úgy néztem ki, mint a mosott szar.

-  Aludni akarok – panaszkodtam hangosan és arcomat tenyerembe temettem.

-  Miért itt alszol? – hallottam meg hirtelen hangját, mire felültem és kikerekedett szemmel néztem rá.

-  Hyung! Miért vagy még fent? – kérdeztem halkan, mert alig bírtam megszólalni izgalmamban.

-  Én kérdeztem előbb. Én csak inni jöttem, mert ki van száradva a szám.

-  Oh.. Hát.. J-Hope és V, még nem alszanak és hangosak, így gondoltam elfekszem itt, hátha sikerül aludnom – vakartam tarkómat.

-  Miért nem szólsz rájuk, hogy aludjanak?

-  Mert olyan jól elvannak, nem akarom elrontani a jókedvüket.

-  De te fáradt vagy, és ha a kanapén alszol, akkor a nyakad és a derekad fájni fog másnapra. Meg különben is, késő van, ki kell pihenned maga rendesen.

-  Igazad van, Hyung! Megyek is aludni – pattantam fel a kanapéról és már mentem is volna, ha nem ragadta volna meg a karomat.

-  Jimin. Mi a baj?

-  Nincsen semmi..

-  Én ezt nem így látom. Mond el, nyugodtan mi is bánt.

-  Te.. – suttogtam.

-  Én? – Basszus, meghallotta?

-  Én… Szeretlek Hyung – fordultam lassan feléje. – Már másfél éve, hogy elcsavartad a fejemet, de tudom jól, hogy te mást szeretsz, így nem állok az utadba. Én csak… Szeretném, ha boldog lennél – mosolyogtam rá. – Több nem is kell nekem.

-  Jimin..

- Nem kell semmit sem mondanod Jin hyung. Nem kell, hogy sajnálj vagy megvigasztalj, már hozzászoktam. Te nem érzel úgy, ahogy én, de nem is baj. Talán jobb is így – vontam meg a vállamat. – De tényleg megyek aludni, mert a végén el fogok aludni fellépés közben. Jó éjszakát – vetettem rá mosolyomat, majd elrobogtam a szobámba, bevágódtam az ágyba, és álomba sírtam maga, viszont, örültem, hogy végre kiadhattam magamból az érzéseimet. Igaz, nem viszonozta, de legalább tudta. Én tényleg csak azt szeretném, ha boldog lenne.