Negyvenharmadik rózsafej

     Feladat: 43. „Meg tudod csinálni!”

Páros: Im Jaebum x Park JinYoung (saját)

Érintett banda: GOT7

Műfaj: fluff

Figyelmeztetés: két trágár kifejezés

Író: Riri

Meg tudod csinálni!

JaeBum izgatottan nyújtott a váróteremben. Minden vágya az volt, hogy bejusson a JYP Entertaimenthez – emellett úgy látta, hogy elég sok lelkes jelentkező volt jelen, habár egyiküket sem találta annyira versenyképesnek, és ezt nem nagyképűségből gondolta.

Mindenki hangosan fényezte magát, hogy ő ide, meg oda járt edzeni, a nagybátyja pedig ennek, és ennek a cégnek a vezetője, és a többi… de ő megfigyelte a legtöbbjüket gyakorlás közben, és nem volt annyira lenyűgözve.

Mindenkinek megvoltak a hibái – neki is megvoltak, és tisztában is volt velük, éppen ezért tudta elnyomni őket, ha a nagyközönség előtt szerepelt.

A fiú nem bírta tovább hallgatni ezt az értelmetlen csacsogást, ezért fogta magát és kiment venni az egyik automatából valami innivalót. Hunyorított szemekkel vizslatta a különféle gyümölcsös és szénsavas üdítőket –, végül egy kóla mellett állapodott meg. Miután bedobta a pénzét és megkapta az itókáját, már bontotta is volna ki, mikor egy hangot hallott az egyik terem felől.

Kíváncsian sétált végig a folyosón, és ekkor vette észre, hogy az egy próbateremnek az ajtaja félig nyitva volt, ráadásul fény is szűrődött ki -, ami nagyon furcsa volt, hisz a leendő gyakornokokon kívül, nem tartózkodott senki sem ezen a szinten, nekik pedig tilos volt elmenniük valahová. Kicsit vonakodva, ám mégis érdeklődve közeledett a nyitott helység felé, majd mikor odaért, óvatosan belesett.

Egy fiút talált ott, körül-belül egy idős lehetett JaeBummal. Valamilyen Rain számra táncolhatott, legalábbis úgy gondolta. JaeBum lenyűgözve, sőt inkább már csodálattal nézett az előtte táncoló fiúra. Biztos volt benne, hogy ő lehet a legtehetségesebb itt mindenki közül – már, akik táncosként jelentkeztek. A mozgása kecses, mégis határozott volt, tisztábban volt minden mozdulatával.

JaeBum ezalatt a pár perc leforgása alatt, többször is feltette magának azt a kérdést, hogy még miért nem találkozott ezzel a fiúval ez idő alatt. Egész végig itt bujkált, hogy amikor a szereplésre kerül sor, akkor a tehetségével úgy tudjon rájuk lecsapni, mint egy ragadozó az áldozatára?

Azonban valami megtörte az ismeretlen mozdulatait.

- Nem jó, nem jó, nem jó! – túrta fel mindkét kezével a haját, majd leguggolt a földre és úgy tűnt, mint aki mindjárt elájul. – Szedd össze magadat JinYoung! Nem szabad, nem is, inkább nem megengedett, hogy hibázz! – motyogta magának. – Ne légy már ennyire szerencsétlen!

Szerencsétlen? JaeBum fejében ez az egy szó vízhangzott folyamatosan. Az a magabiztos táncos fiú hirtelen eltűnt előle, és most csak egy elveszett lelket látott. Egyszerűen nem tudta elhinni, amit látott. Komolyan ennyire önbizalom hiányos lenne? Pedig ilyen tehetséggel semmi oka nem lenne rá… sőt, ami azt illeti, JaeBum még csak nem is vette észre azt a hibát, amit a fiú ejtethetett.

Úgy döntött, hogy megnézi magának ezt a rejtélyes ismeretlen, így bátorkodott kintebb tárni az ajtót és belépni a helységbe. A földön guggoló fiú rögvest az érkezőre kapta a tekintetét. Szemeiből félelem és pánik volt kiolvasható. Gyorsan felállt, majd meghajolt JaeBum előtt, amit nem értett, hogy mi ez így hirtelen. A táncosnak elnyílt a szája, de csak pár szó dadogása jutott ki, a rózsaszín ajkai közül.

- E-elnézést, k-k-kérek! – dadogta, miközben újra meghajolt. – T-tudom, hogy nem szabad… d-de csak e-e-egy helyet kerestem, h-hogy gy-gyakoroljak és-

- Hé, hé nyugi! – csitította le JaeBum az ijedt fiút. – Ne aggódj, nem foglak, izé… beárulni. Az rám nézve se lenne jó, ha egy árulkodós dögnek tartanának – mosolyodott el bíztatóan.

- Várj! – nyíltak ki hirtelen a másik szemei. – Te nem… te nem egy idol vagy?

JaeBum biztos volt benne, hogy az álla a padlót verdeste. Ő, mint Idol? Mármint persze, annak készült, csak… nehéz volt elhinnie, hogy valaki szerint már most hasonlított az igazi Idolokhoz. Ez egyszerre megdöbbentette, mégis megmelengette a szívét.

- Nem, nem vagyok az – csóválta meg a fejét egy félmosoly kíséretében, közben kivezette a fiút a próbateremből, mert hangokat hallott kintről és nem szerette volna, ha bajba kerülnek. – Én is csak egy jelentkező vagyok, akár csak te.

- Oh, ezt nehéz elhinnem – nézett óvatosan a fiúra, majd rögvest magyarázkodásba kezdett. – Mármint, olyan magabiztos a kisugárzásod és elképesztően helyes vagy, meg- Jézus, nem úgy értettem!

- Hogy lehet másképp érteni azt, ha valaki helyes? – vigyorgott rá JaeBum. Már most érezte, hogy meg fogja kedvelni a fiút, nagyon is. Tetszett neki az, hogy ennyire fecsegős volt, ráadásul őszinte. – Egyébként, JaeBum vagyok. Te meg JinYoung. Igen, hallottam, ahogy beszélgetsz magaddal.

- Óh, istenem, már csak ez hiányzott az életemből…

- Jaj, JinYounggie, ne légy ilyen! Ugye, nem baj, ha így hívlak? Mikor születtél?

- Nem, persze, hogy nem. Kilencvennégyes vagyok, szeptemberi. 

- Akkor a hyungod vagyok! Én januári vagyok – vigyorgott rá a fiú újdonsült barátjára, miközben leültek kint a foteloknál. – Amúgy miért kiabáltál magaddal?

- Mert szerencsétlen vagyok és elfogom bénázni az egészet – morgolódott JinYoung, közben pedig felhúzta a térdeit és átkarolta őket. – Láttál az előbb nem?

- Igen, láttalak – ivott a kólájából JaeBum. – És szerintem elképesztő voltál. Persze mindenkinél van valami finomítani való, hisz azért vagyunk itt… de szerintem, messze te vagy itt a legjobb táncos.

- Hah… - nevetett fel JinYoung, aztán megütötte az arcát, mert azok elpirosodtak zavarában. – Köszönöm, hogy ezt mondod, de ez nevetséges. Biztos vannak nálam sokkal jobbak is.

- Inkább az a biztos, hogy neked teljesen önbizalom hiányod van.

- Erről eddig is tudtam.

- Akkor meg tégy ellene – dőlt hátra JaeBum, közben pedig a fiú tekintetébe fúrta az övét. Igaza lett, tényleg megkedvelte ezalatt a röpke idő alatt a fiút. Bármikor, mikor ránézett, úgy érezte, hogy meg kell védenie… nem, dehogy is! A vak is látta, hogy JinYoung nem szorult védelemre. Inkább arra szorult, hogy valaki mellette legyen, valaki bátorítsa őt. Hogy elhitesse vele azt, hogy ő valójában mennyire elképesztő, mennyire lenyűgöző. – Figyelj! Én… nos, nem vagyok a szentbeszédek mestere, de egyvalamit el tudok mondani. Rohadtul király vagy! – vigyorgott rá. Na jó, ez még feleannyira sem hangzott szépen, mint, ahogy azt a fejében kigondolta. – És tudom, hogy alig negyedórája találkoztunk, és mégis minek hinnél egy vadidegennek – mutogatott magára. – De, kérlek, ne becsüld le ennyire magadat! Eszméletlenül táncoltál és szerintem nincs itt senki más, aki le tudna téged körözni. Ha pedig bementél, ne gondolj semmi másra, csak arra, hogy Im JaeBum szerint te vagy itt a legfaszább táncos, bárki is mond bármit.

JinYoung felnevetett a fiú szavaira, majd óvatosan megölelte JaeBumot. A fiú lélegzete elakadt egy pillanatra, azonban kis fáziskéséssel, de viszonozta az ölelést. Meglepő volt, de a táncosnak olyan illata volt, mint a zöldalmáknak. Vagy ez a samponja lett volna?

- Ne haragudj! – vált el gyorsan a fiú, mikor észbekapott, hogy mit csinált. – Alapból ölelgetős típus vagyok, de sose szoktam ilyen hamar lerohanni senkit sem… mármint ezt sem úgy értettem! Csak… nagyon megkedveltelek ezalatt a kicsi idő alatt.

- Én is téged JinYounggie – húzódott vissza JaeBum. – Azt hiszem ez egy szép kezdett lesz a bará-

Park JinYoungot, kérjük az előadóba!

JaeBum először furcsán nézett a kivetítőre, hogy mégis minek kérik be J.Y.Parkot, de amint a mellette lévő felállt valami leesett neki.

- Na, látod? Mégis a neved is azt sugallja, hogy erre születtél! – nevetett rá a fiúra, majd lágyan elmosolyodott. – Meg tudod csinálni!

Én hiszek benned, gondolta magában a fiú, ám nem merte hozzá tenni.

JinYoung csak halványan elmosolyodott, majd gyorsan elrohant az előadóhoz, közben végig az lebegett a szemei előtt. Tök mindegy, hogy mi lesz az eredmény, Im JaeBum szemeiben ő volt a „legfaszább” táncos itt.