Ötvenkettedik rózsafej

     Feladat: 52. „Megcsókolhatlak?”

Páros: Jung HoSeok x Park Jimin

Érintett banda: BTS

Műfaj: fluff

Korhatár: +12

Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem (yaoi)

Író: Sumire

Megcsókolhatlak?

Izgatottan bújt bele a végső percekben a kabátjába és a cipőibe, majd magához kapta a lakáskulcsot, és a lehető leggyorsabb mozdulatokkal zárta be a bejárati ajtót. Késésben volt, s ő utált pontatlan lenni.

A buszmegállóig jóformán sprintelt, s az utolsó pillanatban pattant fel a járműre. Tudta, hogy ez a járat az utolsó esélye, hogy időben odaérjen a megbeszélt találkára, így nagyot szusszanva adta ki magából a felgyülemlő stresszt, s nyugodtan sétált hátra, hogy egy idősödő nő mellett foglaljon helyet.

Szaporán dobogó szívvel dőlt hátra az ülésen; próbálta elfogadni a tényt, hogy hosszas csevegések után végre személyesen is találkozhat Hoseokkal. A vidám mosolyt nem lehetett levakarni arcáról; ahogy íriszeinek csillogása sem akart alább hagyni, hiába csúszott el kissé az időben. Biztos volt benne, hogy minden nagyon jól fog elsülni, és majd úgy tér haza, hogy ez egy csodás első alkalom volt. Az idő is megfelelő volt, így egy laza séta után bármit csinálhattak volna, ám arra nem számított, hogy miután leszáll a buszról, figyelmetlensége okán a megbeszélt park helyett a kórházban köt ki.

A felejthetetlennek induló nap vége felé járva már nyitott szemmel szidta magát és a sofőrt, aki elgázolta, mikor a zebrán rohant volna át. Tudta, hogy ő volt a hibás, hiszen már pirosra váltott a jelzőlámpa, mikor rálépett az útra, ám naiv fejjel hitt abban, hogy még azelőtt átér, hogy a gépjárművek zöldet kapnak. Nem kicsit tévedett.

Nagyokat fújtatott maga elé, miközben gipszbe kötött lábáról igyekezett tudomást sem venni. Az orvosok azt mondták neki, hogy csak akkor hagyhatja el az épületet, ha valamelyik szülője aláírta a papírokat, ami ebben az esetben csak édesanyját takarta, így magatehetetlenül feküdt a kórházi ágyon, s próbálta kirekeszteni azt a jellegzetes szagot, ami minden kórterem sajátossága volt.

Meglepetten kapta tekintetét a nyíló ajtó felé, hiszen nem várta már vissza az orvost, és tudta, hogy nevelőjének műszakja még nem járt le. Nem tudta, mire számítson, de a belépő alakra végképp nem volt felkészülve. Szíve hatalmasat dobbant, amint megpillantotta Hoseok világosbarna fürtjeit. Hirtelen még levegőt is elfelejtett venni, mikor az idősebb fiú becsukta maga mögött a kórterem ajtaját.

-  Hát... Nem épp így terveztem a mai randit, Jimin – vakarta meg tarkóját zavartan Hoseok, majd megtorpanás nélkül sétált oda az ágyhoz, amin a fiú feküdt. Látszott rajta, hogy ő is ugyanolyan zavarban van, mint a látogatott, ám próbálta leplezni határozott mozdulataival bizonytalanságát. Jimin oldala mellé ült le, majd megfogta annak kezét.

-  Mit keresel itt? – tette fel kissé modortalan kérdését a fiatalabb, ám abban a pillanatban nem tudott normálisan gondolkodni. Csak az járt az agyában, hogy végre láthatja Hoseokot; hogy foghatja a kezét; hogy ilyen közelről érezheti a másik bódító aromáját.

-  Láttam a balesetet. Eddig odakint ültem, nem voltam biztos abban, hogy szívesen látnál így – mutatott végig Jimin begipszelt lábán a nyomatékosítás kedvéért -, de én biztosra akartam menni – mosolyodott el a végén, amitől a fiatalabb megbabonázva érezte magát. Soha életében nem látott még azelőtt ilyen gyönyörűen felfelé ívelő görbét.

-  Khm... Amint láthatod... Minden oké – érezte, hogy egész teste lángba borult a kimondatlan aggodalomnak köszönhetően, ami miatt még nagyobbá nőtte magát Hoseok a szemében; iszonyatosan jól esett neki ez a gesztus.

-  Tudod... Azért nem kellene veszni hagyni ezt a randit – ragyogó tekintetét Jimin arcán legeltette, amitől a fiatalabb nem bírta tartani a szemkontaktust, s inkább a begipszelt lábára emelte az izgatottságtól csillogó íriszeit. – Megcsókolhatlak? – amint elhagyta ez az egy szó Hoseok ajkait, azonnal visszanézett a fiúra, s az idősebb határozottságától egész teste megmerevedett; szája kiszáradt; szíve irdatlan ütemben kezdett verni és futótűzként szaladt végig egész valóján egyfajta bizsergés.

Ahogy tervezte, az a nap mindkettejük számára csodálatossá és felejthetetlenné vált.