Feladat: 29. „Semmit sem kell mondanod.”
Páros: 12.
Jang Dongwoo x Lee Howon
Érintett
banda: Infinite
Műfaj:
angst, au
Semmit
sem kell mondanod
Történt nem egyszer, a város legismertebb
iskolájának falai közt, hogy a sokak által nagymenőnek tartott srácok Jang
Dongwoo-val kezdtek ki. Jobban mondva alapos verésben s fenyegetésben
részesítették. A történet áldozata, ha akart volna is, nem tudott beszámolni
ezekről az esetekről, édesanyja kérdezte, de nem válaszolt. Ahogy senkinek sem.
A nő tisztában volt azzal, fia soha többet nem szólal meg a tragédia után, de
azt nem tudta, miként szedhetné ki egyetlen gyermekéből, kik és miért tették
azt, amit. Ezenkívül remek kapcsolatuk volt, támaszt nyújtottak egymásnak,
ahogy azt illik, mégsem volt Dongwoo-nak elég ereje és bátorsága, hogy leírja,
vagy a markában álló jelbeszéddel édesanyja tudtára adjon mindent.
Ám az egyik ilyen eset másképp végződött,
mint szokott. Sarokba volt szorítva, nem csak a számára (s mások által annak
tartott) rémisztő fiatalok, illetve a hűvös fal zárta körbe egész lényét, hanem
a félelem is karjába zárta. Ez egyáltalán nem volt szokatlan, már sokadjára
érezte ugyanazt, ugyanúgy félt a fájdalomtól, ami rá várt, mint ahogy eddig tette.
Összeszorítva szemeit, fejét mélyen lehajtva várta a következő rúgást, ütést,
amit a lehető legnagyobb erővel mérhettek volna rá. Ám ehelyett egy ismeretlen
hang sújtott az egész társaságra, mely a
maga módján kegyetlenül szólt.
- Miért egy védtelen sráccal kezdtek ki?
Nincs bennetek elég gerinc? – visszhangzott hangja a jelenleg megfagyott
térben. Ezt követően több szó el sem hangzott, csak mozdult mindenki. Hárman
voltak, s hárman is akarták az ismeretlen férfihang tulajdonosát megtámadni,
hasonlóban részesíteni, mint az áldozatot. Bár mindenkinek hatalmas meglepetést
okozott az ismeretlen, mikor az ütéseket hárította s a főkolompost egy
egyszerű, de fájdalmas mozdulattal kényszerítette földre. Nem próbálkoztak
tovább. Amint összekaparták magukat, az ismeretlent az áldozat nyakában
hagyták.
- Nem mellesleg… Lee Howon vagyok – lépett
közelebb a földön ülőhöz, ám hangja ezúttal sokkal inkább csengett kedvesen,
mintsem zordul s ridegen. – Nagy bajod esett? – guggolt le elé, de mindezek
ellenére Dongwoo most sem mukkant meg, egy árva hang sem hagyta el dús ajkait.
- Semmit sem kell mondanod! - mosolyodott el, betudva némaságát
félelmének, esetleg apró sokknak, illetve ezzel teljesen megváltoztatva
arcszerkezetét.
Dongwoo szemében barátságos volt. Kezét nyújtotta
felé, mit el is fogadott a piszkos, hideg földön ülő srác, így állt fel. Howon
ezt követően felajánlotta, hazakíséri, mit az alacsonyabb csak egy bólintással
intézett el, majd már indultak is el a hosszú úton, amit természetesen Howon
ismerkedés gyanánt végig beszélt, mesélt, magyarázott, a szótlan pedig
figyelemmel kísérte minden szavát, egészen addig, amíg el nem értek a célhoz,
Dongwoo-ék otthonos házáig.
…
Kerek egy év telt el eme mindent
megváltoztató nap óta, senki sem merte zaklatni az akkori áldozatot, ám a hős,
ki akkor még ismeretlen volt, mára már Dongwoo legjobb barátjaként élte
napjait… Legalábbis majdnem minden napjait, hisz körülbelül egy hónappal ezelőtt
köztük sokkal több alakult ki egy szimpla barátságnál. Hihetetlen, igaz? Mindketten meglepődtek, az elején furcsa volt és
nehézkesen oldottak meg bármit is. Azonban az utóbbi időben úgy viselkedtek,
mint akik ezeregy éve egymás felé tápláltak volna mély szerelmet, vagy
kisgyermek koruk óta elválaszthatatlanok lennének.
Mostanra mindent tudtak egymásról, még
Dongwoo tragikus története is napvilágot látott hosszú idő után, s mindaz
ellenére, hogy az idősebbik fél némaként élte mindennapjait, tökéletesen megértették
egymást. Dongwoo édesanyja is elfogadta kapcsolatukat, semmi probléma nem érte
őket, boldogok voltak. S azt vallották, azok is maradnak, életük végéig.
Legalábbis hitték. Szokás mondani, a történelem ismétli önmagát, azonban kissé átírva azt a
bizonyos történelmet, de ez történt.
Ugyanolyan gondtalan, s nyugodt napnak indult ez is, mint a baleset
napja. Howon aznap párjáéknál, kényelemben tudta magát. Előző nap végig csak
mosolygott, de hát hogy ne tette volna, mikor párja és ő a világ legboldogabb
kapcsolatát tudhatták magukénak? De maga sem hitte volna, hogy az előttük álló
holnap a legkeserűbb nap lesz életében, s hogy ezek után nehezen, fájón fogja
beszívni az éltető oxigént.
Howon még békésen aludt, míg szerelme már
fent virrasztott s édesanyja ezt kihasználva küldte el boltba. Természetesen
nem ellenkezett, boldog volt s örömmel segített a magára maradt anyukájának. Be
is vásárolt, ügyelt arra, semmit sem hagyjon ki anyja kérései közül. Igaz, nem
kevés idő telt el távozása óta, s pont elég volt arra, hogy párja magához
térjen mély, pihentető álmából.
Azonban kicsit sem volt nyugodt, rossz
érzés kerítette hatalmába, mi ellen nem tudott mit tenni, főleg, mikor szirénák
sokasága zavarta meg az utca, de valószínűleg a város nyugalmát is. Ez a bizonyos
rossz érzés teljes mértékben ellepte, de még párja anyukája is hevesen verdeső
szívvel rohant az ablakhoz. Add Istenem,
hogy fiamnak ne essen baja – mondta el magában, azonban anyai ösztönei s
félelme nem engedte meg neki, hogy otthon maradjon tétlenül, elhagyta a lakást,
nyomában Howonnal.
Ahogy közelebb értek a helyszínhez,
mindketten megborzongtak, nem csak a hűvös szélnek köszönhetően. Bár nem
engedték őket tovább, a nő szemében összeroppant, vérző, egyetlen fia,
Howonéban pedig hűn szeretett, levegőhöz nehezen jutó, haldokló szerelme képe
villant. Fájdalmas pillanat volt mindkettejük számára. A mentősök s tűzoltók
egyaránt emelték el az autó roncsát a fiú falnak nyomott testétől, majd azzal a
lendülettel, ahogy összeesett, már emelték is a hordágyra. Howont nem hatotta
meg a két férfi szava, miszerint nem mehetnek közelebb, keresztülrohant
mindenen, kétségbeesett tekintettel, az életét tudta volna jelen pillanatban
adni.
- Dongwoo! – ért oda, de ezzel
párhuzamosan teljes mértékben összetört a srác lelkileg.
- Szeretlek… – suttogta
el utolsó csepp erejét is összeszedve a már levegőhöz sem jutó, elgyengült
áldozat. S amint ezt kimondta, Dongwoo itt hagyta testét a Földön…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése