Huszonhatodik rózsafej

     Feladat: 26. „Ülj csak le, majd én!”

Páros: 2. Wu YiFan x Huang ZiTao

Érintett banda: EXO

Műfaj: fluff

Író: Sári~

Ülj csak le, majd én!

Otthon voltam, kivételesen szabadnapon, így addig aludhattam ameddig csak akartam, de mivel hozzászoktam a hajnali ébredésekhez, így automatikusan nyíltak fel szemeim reggel ötkor, de nem másztam ki az ágyból, hanem inkább páromat csodáltam, ki mellettem feküdt. Neki sajnos dolgoznia kellett, de örültem, hogy végre ott lehetek mellette, mikor felnyitja szemeit. Reggel sosem tudtunk normálisan elköszönni egymástól, mindig rohantam, de most rendesen búcsút tudunk venni a másiktól. Vártam, hogy megszólaljon az ébresztője és kinyomja. Álmosan fordult át másik oldalára, és mikor megpillantott maga mellett, ki is kerekedtek szemei. Mosolyogva csókoltam meg, majd másztam ki az ágyból, hogy reggelit készítsek neki és az asztalnál vártam, míg el nem készült. Közösen fogyasztottuk el az ételt, majd az ajtóhoz kísértem. Rajtam csupán egy alsó volt, míg ő teljesen felöltözve indulásra készen. Az ajtóban, egy hosszú csókot nyomtam édes ajkaira, majd hagyjam, hogy dolgozni menjen. Furcsa volt, egyedül lennem, mert általában, mire hazaértem, párom már vacsorával várt, így nem tudtam, mit is kezdjek magammal.

Egy-két órán át csupán csak bambultam ki a fejemből, olvastam, majd meguntam a semmittevést, így nekiálltam a takarításnak, mert emlékeztem, hogy említette, itt lenne az ideje, egy nagytakarításnak. Előkaptam a porszívót és a felmosót, és nekiláttam a feladatoknak. Legelőször a nappalival kezdtem, majd következett a konyha, az étkezővel együtt, végül a fürdőszoba és a közös hálónk. Nem volt valami nagy lakásunk, így eléggé hamar meg is voltam vele, még port is töröltem, meg az ablakokat is letisztítottam, szóval délre a takarítás 90%-val megvoltam. Készítetem magamnak ebédet, majd a konyhában is rendet tettem, alaposan, azzal nagyon elszaladt az idő, de legalább rend volt.

Reméltem, hogy ezzel páromnak örömet okozok, hogy nem neki kellett ezt megcsinálni, amikor már alig állt a lábán. Teltek-múltak az órák, végül csak meghallottam az ajtó nyitódását, amint a kanapén néztem a tévét, és megpillantottam páromat, ahogy kissé feszülten vágta le táskáját a padlóra. Rettentően fáradtnak tűnt, így nem is a konyhába tért be először, hanem egyenesen mellém a kanapéra. Amint feneke a bútoron volt, fejét vállamnak döntötte és pihentetni kezdte pilláit. Lágyan kezdtem simogatni bőrét és egy csókkal ajándékoztam meg ajkait. Szorosan bújt hozzám, majd amint eléggé kipihentnek érezte magát felállt és a konyhába vette az irányt. Egyből felpattantam én is és kezénél fogva húztam vissza.

-  Pihenjél Tao! – adtam ki neki az utasítást. – A vacsora már kész van, szóval idehozom neked – nyomtam egy csókot ajkaira és elosontam a konyhába, hogy tálcán hozhassam neki az ételt. Párom értetlenül pislogott rám, de végül kiélvezte a szabadságát és a kiszolgálást. Egy gyönyörűen megterített és tálalt tálcát vittem eléje, majd helyeztem bele ölébe, aztán kimentem a saját adagomért és a kanapén fogyasztottuk el, az általam készült ételt. Csendben ettünk és néztük a képernyőt, amin a kedvenc műsorunk ment, de amint annak vége lett és mi is végeztünk, Tao, automatikusan nyúlt tálcámért és állt fel velük. Egyből fel is pattantam, majd vettem el tőle mind a kettőt.

-  Ülj csak le, majd én! – mosolyogtam rá és gyorsan kimasíroztam a konyhába. A mosogatóba tettem az evőeszközöket és a tányérokat. Megengedtem a meleg vizet és belefogtam a mosogatásba, mikor is két kar fonódott derekamra és egy arc préselődött lapockáim közé.

-  Köszönöm Yifan – mondta halkan és egy csókot nyomott tarkómra. Mosolyogva fordultam feléje, majd öleltem magamhoz, míg el nem aludt karjaimban és vettem be az ágyba.