Huszadik rózsafej

     Feladat: 20. „Rád emlékeztetett.”

Páros: 20. Jung San/San E x Jo Dongrim/Madclown

Érintett banda: -

Műfaj: fluff

Író: Kövesdy Sára

Rád emlékeztetett

Legjobb haverommal elmentünk inni péntek este, hogy kipihenjük a hét fáradalmait, mert barátom külföldön volt egy befektetés miatt, én meg a vállalatot felügyeltem addig.

-  Milyen volt a megbeszélés? – kérdeztem, a második ital után, amikor már az alkohol a fejünkbe szökött, de még józan állapotunkban voltunk. Elkezdett mindenfélét beszélni, néha el is tért a témától, de hagytam, hogy folyjanak belőle a szavak. Neki jobban ártott az ital, mint nekem, mert rosszabbul bírta az italt, ezért is jártunk el keveset inni. Figyelmesen hallgattam, pontosan ki tudtam szűrni a megfelelő információkat néha érthetetlen mondataiból, de talán, a harminc éves barátság tette. Államat az öklömmel támasztottam meg és néztem, amint ajkai mozogtak. Nem is kellett volna hallanom szavait, elég volt leolvasnom szájáról. Lassan tíz éve vezettük közösen a vállalatot, nehéz évekbe tellett, mire oda jutottunk, ahol most tartottunk, de minden egyes éjszakázás és alváshiányos nap megérte. Voltak eléggé nehéz napjaink, de mindig megoldottuk a dolgot, mondjuk egyszer, majdnem hetekig nem kommunikáltunk egymással, mert valamivel egyáltalán nem értettünk egyet és mind a ketten úgy gondoltuk, hogy a másik rosszul gondolta. Azt az évet egyáltalán nem felejtettem el, onnantól kezdve gyökeresen megváltozott a barátságunk, de jó értelemben. Kellett nekünk az a vita, hogy még inkább összekovácsolódjunk.

-  Jung San! – hallottam meg teljes nevemet, de leginkább arra lettem figyelmes, hogy egy kéz kalimpált az arcom előtt.

-  Mi? – zökkentem ki gondolataimból egy pillanat alatt.

-  Figyelsz te rá, egyáltalán? – vont kérdőre barátom.

-  Igen figyelek. Kicsit elbambultam, ne haragudj.

-  Pontosan így viselkedett ő is – mondta mosolyogva Dongrim.

-  Ő? – néztem értetlenül rá.

-  Ha figyeltél volna, akkor tudnád, kiről is beszélek, de mivel elbambultál, nem tudod – vigyorgott, majd kissé előrehajolt.

-  És, hogyan érhetem el, hogy megoszd velem ismét ezt az információt? – billentettem oldalra fejemet.

-  Hát, azt neked kell kitalálni. Ugyan így billentette oldalra a fejét, mint te. Rád emlékeztetett.

-  Ne hasonlíts hozzám másokat! – vágtam be a durcát harmincöt évesen.

-  Kiengesztelhetlek, egy kedvező ajánlattal? – mondta önelégült mosollyal, tudván, biztos belemegyek. Miért ismer jobban ő, mint én saját magamat?

-  Attól függ, mi az ajánlat – kezdtem el üzletelni vele.

-  Elmondom még egyszer az egész történetet, ha ma este te fizetsz és kezdeményezel.

- Egyszer te fogsz a sírba vinni – sóhajtottam, ezzel beadva a derekamat ajánlatának. Pontosan tudta, hol is kellett megszorongatni. Egyszer meg fogom fojtani ezt az idiótát.