Feladat: 32. „Nem nehéz. Erősebb vagyok, mint hinnéd.”
Páros: 22.
Ahn Daniel x Bang Minsoo
Érintett
banda: Teen Top
Műfaj: fluff
Nem
nehéz. Erősebb vagyok, mint hinnéd
Mikor kinyitottam a szememet, a
tejszínű falakról visszatükröződő fény majdnem elvakított. Jobb kezemből egy
infúziós tű lógott ki. Bal mutatóujjamra egy EKG-hoz tartozó kis műszer volt
felcsíptetve. A fejem mellett a szívritmusomat mérő gép egyenletesen csipogott.
Megpróbáltam felidézni, hogyan
kerültem ide, csakhogy nem jártam sok sikerrel. Nagyjából öt perc múlva az
ajtóban megjelent Minsoo, mögötte pedig egy fehérköpenyes nő.
- Felébredtél? Hogy érzed magad?
Minden rendben? – zúdította rám kérdéseit aggódva.
- Igen, jól vagyok – feleltem. –
Viszont azt nem nagyon értem, hogyan kerültem én ide… Mit keresek itt? – néztem
fel kávébarna íriszeibe.
- Nem emlékszel? Leestél a
színpadról, beverted a fejed a betonba és eszméletedet vesztetted.
- Én... Csak arra, hogy koncertünk
volt… Akkor most félbe lett hagyva? – félve pislogtam fel rá.
- Igen, ugyanis most az egészséged
fontosabb, mint a koncert – simított végig hajamon. A nővér nézte egy darabig a
monitorokat, majd felénk fordult.
- A vitális funkciói egész jók,
vagyis nincs szívritmus zavara, ha nem lesz semmi gond, holnap reggel haza is
mehet, viszont minimum egy hétig pihennie kell. – Mosolyogva bólintottam,
azután a nővér kiment a teremből, s egyedül maradtam Minsooval.
Iszonyatosan fájt a fejem, így
szinte egész nap aludtam. Minsoo mindvégig mellettem maradt.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem.
Nélküled félelmetes lenne ez a légkör… - motyogtam, miközben kezemet feléje
nyújtottam.
- Ez természetes. Leaderi
kötelességem vigyázni rád – fogta meg a kezem.
- Csak azért maradtál itt? Mert
kötelességed? – hanglejtésemből észrevehető volt a csalódottság.
- Nem… Vagy… Ezt most, hogy érted?
– értetlen tekintettel meredt rám.
- Sehogy. Felejtsd el – fordultam
el, hogy a hátamat mutassam neki.
Nem értem, már nem szeret? Azt hittem azért maradt velem, mert
szeret és félt… Úgy tűnik, ki kell ábrándítanom magam…
Másnap reggel hazamentünk, s Minsoo
egyből befektetett az ágyba. Egész nap körülöttem sertepertélt.
- Készítek teát. Nem fáj a fejed?
Hozzak fájdalomcsillapítót?
- Nem. Jól vagyok, köszönöm –
mosolyogtam rá.
- Nem szédülsz?
- Minsoo! Jól vagyok, oké?
- Sajnálom, én csak féltelek… -
motyogta az orra alatt.
- Miért? – ülök fel, s érdeklődőn
emeltem rá tekintetemet.
- Hogy-hogy miért? – hangját kissé
megemelte, felháborodottságát kifejezve. – Azért, mert szeretlek. Hogy lehetsz
ilyen bolond, hogy ilyeneket kérdezel? – forgatta meg szemeit, mire
elvigyorodtam.
- Tudtam, hogy nem csak
„kötelességből” maradtál bent velem – feküdtem el önelégülten az ágyon.
Nagyon unalmas volt ez a hét, hogy
szinte végig csak feküdtem és ültem az ágyban. Már számoltam vissza a napokat,
mikor mehetek végre megint próbálni. Természetesen pont lemaradtam arról a
megbeszélésről, ahol a koreográfusunk bemutatta az új albumunk tánclépéseit. A
többiek már javában gyakoroltak, de nekem persze itthon kellett punnyadnom…
Igazság szerint nem akkora
tragédia, hiszen így tudtam készülni a vizsgáimra. Különben is el voltam
maradva velük. Végre úgy éreztem, hogy sikerült beérnem magam a tanulásban is,
mikor is kiderült, hogy nem elég, hogy szakmából vizsgáznom kell, hanem még
idegen nyelvből és táncból is. Miért is
ne? Nem elég, hogy a csapatban le vagyok maradva a koreográfiával, még akkor
ráadásnak tanulhatok be tíz táncot, amelyikből kettőt elő kell majd adnom
vizsgán.
- Maradhatsz itthon még egy hetet,
ha inkább a vizsgákra készülnél. Az új lemezbemutató csak egy hónap múlva lesz,
addig biztosan megtanulod. Nem szeretnélek túlhajszolni.
- Nem kell. Fel tudok készülni
egyszerre mindkettőre.
- Nem lesz nehéz?
- Nem. Nem nehéz. Erősebb vagyok, mint hinnéd. És itt most az erőset a
képességeimre értettem. Tudod, picit bánatossá tesz, hogy nem bízol bennem.
- Bízom benned, csak szerettem
volna megkönnyíteni a dolgod, de ha nem, hát nem.
Nagyon jól tudom, hogy most
megsértődött, ezért, hogy minél előbb kiengesztelhessem, lementem a konyhába,
ahol ő épp a vacsorát készítette. Elhessegettem fürdeni, mondván, majd én
befejezem az étel elkészítését. Gyorsan el is készült a vacsora, leültünk enni,
majd a háló fele kezdtem terelgetni.
A falhoz nyomtam, s heves
csókolózásba kezdtem vele, ám mire elmélyíthettem volna a dolgot, addigra
Minsoo leállított.
- Nem szeretném, ha rosszul lennél
– nyelt egy nagyot, s láttam rajta, hogy nehezen tud ellen állni, ezért
elkezdtem kicsit az idegein táncolni.
- Ellen akarsz állni? Nehéz lesz… -
vigyorogtam rá, s miközben szemeibe meredtem, azután végignyaltam ajkaimon.
- Nem nehéz. Erősebb vagyok, mint hinnéd. Képes vagyok ellenállni,
szóval menjünk aludni, mert holnap korán kelünk.
Csak lehajtott fejjel kullogtam az ágyhoz, mert
hangjából csak úgy áradt a határozottság. Miután lefeküdt, rögtön karjai közé
fészkeltem magam, szorosan mellkasához bújva. Ebben a pozícióban aludtam el, s
ebben is keltem fel reggel. Párom óvó karjai között, ahogy gyengéden ölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése