2017. december 31., vasárnap

Kilencvenhatodik rózsafej


     Feladat: 96. „Észrevettem.”
Páros: 96. Lee Sungyeol x Kim Myungsoo
Érintett banda: Infinite
Műfaj: fluff
Író: Sári~

Észrevettem

Már megint ugyan az a szöveg hangzott el az osztályban.
-  Miért van már megint itt? – kérdezte legjobb barátom, amint a helyemen ültem és a könyvem fölé görnyedtem, hogy semmiféleképpen ne tűnjön fel annak a személynek, aki éppen a terem ajtajának támaszkodva nézett felém, lassan már két hónapja. Nem tudtunk, mit kezdeni vele, hiszen nem ismertük, nem tudtuk ki, csak annyit tudtunk róla, hogy felsőbb éves, így nem küldhettük el a fenébe. Engem viszont, egyre jobban idegesített, de rajtunk kívül senki sem tudta, hogy miért is tartózkodott itt. Utáltam, hogy ezt csinálta, mióta csak elhagyta az a mondat a számat, két hónapja. Az őrületbe kerget.
-  Sungyeol. Észrevetted…
-  Igen! – fújtattam egyet és már elegem volt a rengeteg kérdésből, így inkább leszarva mindenki véleményét, pattantam fel a helyemről, majd indultam el az ajtó felé. Amint elhaladtam a titokzatos személy mellett, megragadtam csuklóját és elkezdtem húzni magam után. Tudtam jól, hogy most mindenki minket nézett, de cseppet sem érdekelt. A lehető legmesszebb húztam az osztályomtól, majd kerestem egy eldugott helyet, ahol feléje fordultam végre.
-  Neked teljesen elment az eszed? – förmedtem rá. – Hányszor mondjam még el, hogy hagyd ezt abba?! Mindenki furcsának néz és nem tudják ki is vagy! Miért kell folyton itt lenned?
-  Hogy lássalak – felelte nemes egyszerűséggel.
-  Észrevettem – motyogtam és összefontam karjaimat mellkasom előtt, miközben hátamat a falnak döntöttem. – Miért nem elég neked, ha otthon látjuk egymást? Ott ahol, senki nincsen.
-  Mert képtelen vagyok, nem a közeledben lenni – lépett közelebb hozzá.
-  Lehetetlen vagy – sóhajtottam és fejemet nekidöntöttem mellkasának, majd vártam, hogy a percek ne múljanak el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése