Ötvennegyedik rózsafej

Feladat: 54. „Sajnálom, hogy késtem.”

Páros: 54. Luhan x Oh Sehun

Érintett banda: Exo

Műfaj:

Író: Letty

Sajnálom, hogy késtem

Luhan igazán értékelte volna, ha a másik egyszer az életben komolyan vette volna őt. Mikor felhívta a nála jóval fiatalabbat, hogy szeretne találkozni vele, Sehun csak önelégülten közölte vele, hogy tudta, egy idő után hiányozni fog neki. Persze, Luhan tagadhatta volna, hogy semmit nem érez a tinédzser iránt, de nem szeretett magának hazudni. Sehun olyasvalaki volt az életében, aki egész érdekes dolgokat váltott ki belőle, de mindezt csak azután, hogy barátja feltűnően nyomulni kezdett rá. Soha nem tekintett rá többként, mint egy barátja, akit mióta megszületett, ismert. Egy városban nőttek fel, szinte szomszédok voltak, egy óvodába és iskolába jártak, de mégsem voltak összenőve. Sehun igen messze került gimnáziumba, egy másik városba, ahol kollégista volt, így nem sokszor találkoztak. Egyébként is barátnője volt, emiatt kissé eltávolodtak egymástól.

Éppen ezért nem értette, hogy miért éppen így, és miért éppen most változott volna meg kettejük között a kapcsolat. Persze, Luhan meleg volt, ezt pedig Sehun nagyon is jól tudta, hiszen az egyik osztálytársával kavart hónapokig, de végül Jongin nem bizonyult megfelelő partnernek. Luhan komolyan vette az egyetemet, végzősként, míg Sehun, gólyaként, megtehette, hogy lógatja a lábát. Barátnőjével, mint kiderült, már több, mint egy éve szakítottak, számára ismeretlen okból. Mindezek után történt, hogy a fiatalabb feltűnően sokat hívta el valahová Luhant, és ezen találkozások alkalmával, igen sokszor érinti meg. Az idősebb soha nem tudta ezeket a találkákat hova tenni, mindaddig, míg Sehun maga kezdte el „kicsim”-nek hívni, és nem próbálta volna meg párszor lekapni.

Valljuk azért be, Luhannak imponált a fiatalabb kitüntetett figyelme, hiszen régen volt az a kis botlása Jonginnal, azóta pedig inkább nem került közelebb senkihez. Meg aztán, a szöszi helyes is volt, mégsem fordult meg soha az idősebb fejében, hogy lehetne bármi komolyabb közöttük. Nem azért, mert a másik négy évvel fiatalabb tőle, és esetleg nem venné őt komolyan. Egészen egyszerűen, Luhan nem értette, miért kezdett el hirtelen a férfiak iránt érdeklődni, mikor eddig barátnője volt. Miért éppen ő érdekelte Sehunt? Ezért hívta most el egy találkára, hogy meg tudják beszélni ezt az egészet, de a fiatalabb persze, hogy késett. Azt hiszi, bármit megtehet, eléggé a lázadó korszakát éli, holott már elmúlt tizennyolc éves, régen ki kellett volna lépnie ebből az időszakból.

-  Hyung, szia – futott be végül Sehun, le is vágódva az idősebbel szemben, letekerve nyakáról a piros sálját, amit még régebben tőle nyúlt le. - Sajnálom, hogy késtem.

-  Még átgondolom, megbocsátok-e – rántott vállat Luhan, figyelve a kissé átfagyott Sehunt, aki mégis, a kabát alatt csak egy vékony inget viselt. - Ha ennyire fázol, miért nem öltöztél fel jobban?

-  Aggódsz értem? - kérdezett vissza Sehun, elégedetten elmosolyodva.

-  Hogyne, nem akarom hallgatni utána a hisztidet, hogy miattam vagy beteg – forgatta a szemét, gúnyosan ejtve a szavakat.

-  Nem szeretem, mikor így beszélsz velem – szólalt meg hirtelen a fiatalabb, mire Luhan kíváncsian felvonta a szemöldökét. - Ilyenkor úgy érzem, nem veszel engem komolyan, és csak egy gyerek vagyok a szemedben...

-  Jól gondolod – bólintott beleegyezően Luhan, kíváncsian fürkészve a szöszi, ezúttal dühös tekintetét. - Nem tudom, mit vársz tőlem, Sehun.

-  Hogy végre észrevegyél! - vágta rá határozottan, mire Lu óvatosan szétnézett a kávézóban, de szerencsére nem figyelt fel rájuk senki. - Neked komolyan nem tűnt fel, hogy hetek óta udvarolok neked?

-  Hogy mit csinálsz? - kérdezett vissza meglepődve az idősebb. - Ha te udvarlásnak nevezed a nyomulást, akkor igencsak más definíciót ismerünk ehhez a szóhoz!

-  Ah, hyung – sóhajtott frusztráltan a fiatalabb. - Meleg vagy. Azt hittem, neked nem kell virágcsokor és plüssmackó ahhoz, hogy észrevedd, kedvellek.

Luhan csak teljesen letaglózva bámulta a szöszit. Soha életében nem gondolta volna, hogy Sehun valaha ténylegesen kimondja, hogy kedveli őt. Nem szerelmes ő a fiatalabba, de kétségkívül vonzódik hozzá, és jól esik neki a másik figyelme. Mégis nem tudta elhinni, hogy a másik éppen őt kedvelné. Mi oka lenne rá? Zavart pillantásait nyilván Sehun is észrevehette, mivel egy egyszerű mozdulattal átült az idősebb mellé, mire Luhan csak zavartan hajtotta le a fejét. A fiatalabb számára ez imponáló volt, hiszen mindig is szerette, hogy bár az idősebb elég heves természetű, a közelében szinte kezes báránnyá szelídül.

-  Úgy tűnik, meglepődtél – kuncogott Sehun.

-  Persze, hogy meglepődtem, most vallottad be, hogy kedvelsz egy másik fiút – hadarta zavartan Luhan, még mindig nem nézve Sehunra.

-  És? - kérdezett érdeklődve a szöszi, mire az idősebb kérdőn felnézett rá, de nem számított arra, hogy ennyire közel lesz hozzá.

-  Azért hívtalak ide, hogy tisztázzuk azt, ami történt mostanában – makogta, bár végig tartva a szemkontaktust a fiatalabbal, amiért büszke volt magára.

-  Jó – bólintott a másik, mire Luhan összezavarodva rázta meg a fejét. - Kedvellek, Luhan hyung, és szeretném, ha járnál velem.

-  Megőrültél – hajtotta le ismét a fejét, sziszegve megütve kissé a másik vállát, hiszen számára ez nem volt ilyen egyszerű.

-  Lehet – nevetett fel a fiatalabb, aranyos hangja bekúszott Lu fülébe, ezzel őt is mosolyra fakasztva, még ha haragudott is a másikra. - Nem voltam soha meleg, nem érdekeltek a srácok, de miután szakítottunk Bomival, nem igazán tudtam úgy nézni a lányokra. Aztán itt voltál te, és egyszerűen éreztem, hogy te más vagy. Próbáltam feléd közeledni, de úgy tűnt, esélytelen, azért mégsem adtam fel. De ugye van esélyem nálad, Luhan?

Az idősebb nem válaszolt erre semmit, mert úgy érezte, van egy sokkal kifejezőbb mód arra, hogy válaszoljon a szöszi kérdésére. Gyorsan szétnézett az egyébként kissé kihalt kávézóban, de mivel amúgy is egy eldugott sarokban ültek, nem igazán vehették volna őket észre. Egyetlen pillanatig tartott csak, de ajkait Sehun puha, lehetetlenül rózsaszín párnáira nyomta; és még csak nem is hitte, hogy innentől kezdőik csak igazán a kettejük története.