Ötödik rózsafej

     Feladat: 5. „Csak utánad”

Páros: Amber Liu x Choi Minki (saját)

Érintett banda: f(x), Nu'est

Műfaj: fluff

Író: Lee Min Xia

csak utánad

Amber végzős középiskolás diáklány volt. Fiús stílusa miatt nem volt sok barátja, mindenki kiközösítette. Ez az elején elszomorította, bántotta, mára viszont megerősödött, ha kell, visszaszól, visszaüt. A sok csalódás miatt senkit sem enged közel magához, sem érzelmileg, sem testileg.

Szeptember második hetében volt a kilencedikesek avatása. Ambert ez sem igazán foglalkoztatta, el volt a saját kis világában, jól érezte ott magát. A többiek viszont már első nap tudták kinek fogják a legdurvább feladatokat adni.

Minki, mindenkinek már első nap szemet szúrt. Mind az osztálytársainak, mind a felsőbb éveseknek. Már második naptól fogva sorozatos veréseknek volt kitéve. Hogy miért? Mert fiú létére, lánynak nézett ki. Lányosabb ruhaneműket viselt, hosszú szőke haja és bársonyos bőre volt.

Az avatás reggelén a végzős fiúk körbeállták, majd elkezdték tépni a haját, elvették a zsebpénzét és tízóraiját, sőt az ebédjegyét is, ennek tetejébe meg is verték.

Az avatás egészen este hatig tartott, s Minkinek nem volt ennivalója. Négy óra tájt lehetett, mikor minden osztályból két diáknak háromszor körbe kellett futni az iskolát. Az egyik diák Minkit is kiválasztotta, aki bár nagyon rosszul érezte magát az éhség miatt, nem mert ellenkezni. Az iskola kapujánál Ambernek kellett figyelni őket, s az első kör végén észrevette, hogy a hosszú szőke hajú „lány” az ájulás környékén van.

- Hé, csajszi! Minden rendben?- kérdezte meg, miközben felé sétált.

- Hagyj békén! Csak azért, mert hosszú a hajam és nem feketébe öltözöm, hanem színesbe még fiú vagyok! – borult ki a szőke fiú.

- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani, én csak… Sajnálom, kérlek, ülj le ide a padra, nem szeretném, ha rosszul lennél. Tudom milyen szörnyű, mikor félreismernek. Rólam mindenki azt hitte, fiú vagyok – mosolyodott el keserűen. – Egyébként mikor ettél utoljára?

- Én is sajnálom, hogy kiakadtam, csak már… Mindenki csak piszkál… - Minkinél eltörött a mécses, s Amber magához ölelte.

- Tudom, mit érzel… Van egy ötletem, gyere, elmegyünk hozzám. Kihozom a cuccod. Hogy néz ki a táskád?

- Fekete, és FT Island logó van rajta.

- Rendben hozom. – Nem sokkal később vissza is ért a végzős lány.

Mikor hazaértek Amberékhez ettek, s leültek a nappaliba beszélgetni.

- Már általánosba is szekáltak?

- Igen, folyton. Lehet, hogy változnom kéne?

- Mi lenne, ha levágnánk és befestenénk a hajad barnára, mit szólnának a szüleid?

- És a te szüleid, ha elmennénk vásárolni? Kicsit nőiesebb ruhákat? Meg kifestenéd magad? Bár bevallom, én soha senkit nem szerettem volna megváltoztatni, hiszen jómagam is tudom milyen érzés… 

- Gyere, a szobámba – húzta magával Amber a fiút, majd a szekrényben kezdett kutakodni. Elővett egy passzos, ám sötét színű farmert, valamint egy sötétkék, FT Island feliratú pólót, s hozzá egy fekete bőrzsekit. Menj, vedd ezeket fel, a hajadat pedig fogd össze, a fürdőben találsz hajgumit. Addig én felveszem ezt. Mutatott fel egy lila, vadító ruhát. Mindketten átöltöztek, majd Minki bekiáltott a lány szobájába:

- Kész vagy? Gyere ki, mutasd magad – vigyorgott, majd visszasietett a fürdőbe, hogy az ajtó mögül csodálhassa meg a lányt. Nem mert előjönni. Félt, hogy Amber mit fog szólni, mikor meglátja.

- Csak utánad. Gyere ki te is. – Mindketten egyszerre léptek ki az ajtókon, s elcsodálkoztak a másik látványán.

- Ha a hajad, rövid, barna lenne, soha senki nem nézne többet lánynak.

- Ha megnövesztenéd a hajad, és mindig hasonló ruhákban járnál, senki nem nézne többet fiúnak – mosolyodott el Minki. – Viszont… Nem hinném, hogy a fodrászosdi jó ötlet… És valahogy ezekben a ruhákban a közérzetem sem túl jó…

- Ahogyan az enyém sem ebben a vacakban… De engem már nem zavar, hogyha bántanak. Tudod miért? „Mert anya azt mondta, képes lennék átlépni a határokon. Sose félj, még akkor sem, ha sarokba vagy szorítva! Húzd ki magad, harcolj az utadért!”¹

Minkinek haza kellett mennie, viszont örült, hogy találkozott Amberrel, hiszen másnap magabiztosan lépett az iskolába. Bár a verések még egy hónapig nem akartak szűnni, viszont Minki megfogadta Amber tanácsát és nem hagyta, hogy sírni lássák. Újra és újra felállt, s a verések után Ambernél keresett vigaszt, aki szíven vette szárnyai alá, a fiatal sorstársát.

[1] Amber – Borders