Kilencedik rózsafej

     Feladat: 9. „Találkozunk félúton.”

Páros: Kim Heechul x Park Jungsoo (Leeteuk)

Érintett banda: Super Junior

Műfaj: fulff

Figyelmeztetés: -

Író: Aida

Találkozunk félúton

Ideges voltam. Utáltam, hogy a felettesek fittyet hánytak arra, hogy már napok óta bejelentettem, ma délután nem érek rá, mégis engem küldtek el a megbeszélésre, és még csak vissza sem szólhattam. Majd hiába kapkodtam és rohantam, csak sikerült lekésnem a buszt, így - mivel nem akartam másfél órát várni a következőre - maradt a gyaloglás és a metró. Egyszer ígérem meg neki, hogy összeszedem a lakása előtt, és majd onnan megyünk moziba, csaknem sikerül tartanom magam a szavamhoz.

Heechullal nagyjából másfél hónapja ismerkedtünk meg egy társkereső oldalon, s bár eleinte nem adtam sok hitelt a dolognak, szép lassan mégiscsak kezdtek tetszetősen alakulni az események. Három hét folyamatos beszélgetés, sms-ezés után kerítettünk sort az első randira. Semmit sem kapkodtunk el, szerencsére ő is - talán mondhatni - egy cseppet maradi volt ezen a téren. Nem jártam még a lakásán, bár nem is láttam még elérkezettnek az idejét - a címét már megtudtam, ahogy az egyik vacsoránk után hazakísértem, de nem hívott fel magához, ezzel pedig nem volt semmi baj. Mármint én nem találtam benne semmi kivetnivalót, ő még a címemet sem tudta, így én hozzá képest egy lépéssel előrébb jártam.

Nagy nehezen lepréseltem magam a metróról, s a hatalmas tömegen keresztülszlalomozva rohantam ki az aluljáróból. Nem fog menni… Lassítottam a lépteimen, majd pihegve félrehúzódtam a járda közepéről - nem akartam, hogy bárkit is bosszantsak udvariatlanságommal. Végigkutattam a zsebeim, mire a kabátom baloldali részében ráakadtam a telefonomra. Nagyot szusszanva kerestem fel a számát, s nyomtam meg a hívás gombot.

- Tudok várni, ha gondolod – hangja kedvesen csengett, tényleg érezhető volt rajta, hogy nem bosszankodik - velem ellentétben.

- Nem. Mi lenne, ha inkább elindulnál te is? Nem kell sietned, csak szép lassan, és akkor találkozunk félúton.

- Úgy legyen! – éreztem hangján, hogy mosolyog, s ez mindjárt jobb kedvre derített engem is. Szeleburdi, vidám ember volt, boldog aurája könnyen átragadt a környezetében lévő emberekre is, így színesítette meg egyik napról a másikra szürke mindennapjaim. Máris több kedvvel és nagyobb lendülettel indultam tovább, bár úton-útfélen figyelmezetnem kellett magam, hogy nincs most időm a nyíló virágokat figyelni, a sétáló babáknak gügyögni, vagy megsimogatni a járda szélén szaglászó kiskutyákat.

Talán méterre pontosan az út felénél járhattam, mikor a következő kanyarban felbukkant Heechul alakja. Mikor szemei észrevettek, széles, fogsor villogtató mosolyt küldött felém, majd olyan hevességgel kezdett el integetni, hogy hirtelen attól tartottam, elrepül. Ajkaim közül apró kacaj szökött ki, s éreztem, ahogy menten tovaszáll minden hisztim és nyúzottságom.