Huszonharmadik rózsafej

     Feladat: 23. „Foglaltam szobát.”

Páros: Kim Seolhyun x Seo KangJoon

Érintett banda: AOA, 5urprise

Műfaj: fluff

Író: Sári~

Foglaltam szobát

Türelmetlenül ücsörögtem a kanapén, miközben azon tanakodtam, hogy vajon merre jár ismét. Nem volt szokatlan, hogy napokig nem hallok felőle semmit, de tudom jól, hogy hívni fog, ha valami baj történik vele. Megunva a várakozást, alaposan felöltöztem a hideg idő miatt, azt a ruhát viseltem, amelyikben először látott, majd nekivágtam a sötét éjszakának. Telefonomat, kabátom zsebébe mélyesztettem, amiben kezemet is melegítettem. Ahogy az utcákat jártam, figyeltem az embereket, amint hazafelé sietnek a munkából. Néhol egy-két gyereket is véltem felfedezni, ahogy az iskolából jönnek és megállnak egy-egy kisboltban egy kis édességért. Mosolyogva néztem őket, majd ahogy ismét az útra szegeztem tekintetemet egy ismerős arcot véltem felismerni a tömegben. Kissé hunyorogtam, hogy megbizonyosodjak, tényleg ő van-e ott. Mikor minden egyes vonását felismertem, hatalmas mosoly terült szét arcomon, a lábaim maguktól indultak útnak, egész addig, míg el nem rugaszkodtam a betonról és ugrottam nyakába. Szorosan fontam köréje karjaimat és bújtam hozzá, hiszen már több mint egy hete nem láttam gyönyörű arcát, azzal a lehengerlő mosollyal.

-  Szia Pici lány! – üdvözölt, ahogy derekamat átkarolva szorított magához.

-  Szia Oppa! – vigyorogtam, mint a tejbe tök és nem engedtem el. – Nagyon hiányoztál – súgtam neki, miközben arcomat nyakába temettem.

-  Te is nekem – mosolyogott és hajamba csókolt.

-  Úgy jól vagy? – kérdeztem rá a legfontosabbra, mikor újra szilárd talajon álltam.

-  Jól vagyok, ne aggódj folyton. Megígértem, hogy nem teszek magammal semmit, ha mégis történne valami, te leszel az első, akit értesítek erről. Rendben? – nézett csillogó szemekkel rám.

-  Rendben Oppa – mosolyogtam rá és megfogtam kezét.

-  Gyere! Menjünk! – kulcsolta össze ujjainkat, majd elindultunk abba az irányba, ahonnan jöttem. Nem kérdeztem semmit, ő pedig nem mondott semmit sem, csak húzott maga után és addig, míg egy szállodához nem értünk, némák voltunk.

-  Miért jöttünk ide? – kérdeztem kíváncsian, miközben körbepillantottam a helyen.

-  Foglaltam szobát – vigyorgott rám és már ki is kérte szobánk kulcsát, majd a lifthez lépett velem, hogy felmenjünk.

Értetlenül követtem, mert fogalmam sem volt arról, hogy minek foglalt egy szobát, ha ott volt a lakása, ahol éltünk. Igaz, hivatalosan még nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de mind a ketten tudtuk, hogy ez így volt. Türelmetlenül vártam a fel nem tett kérdéseimre, hogy végre választ adjon „elrablásomra”. Felértünk a megfelelő emeletre és az ajtóhoz vezetett, és amint átléptük a küszöböt, magához rántott és határozottan megcsókolt. Régen éreztem ezt a hevességet, és megbabonázott az ereje. Nyakát átkarolva viszonoztam csókját, miközben beljebb vezetett minket, majd a szoba közepén megálltunk és elvállt ajkaimtól.

-  Tudom, hogy kíváncsi vagy miért is hoztalak ide. A válasz meg pofon egyszerű. Ma van, hogy két hónappal ezelőtt találkoztunk a parkban, és vette kezdetét a kapcsolatunk. Már akkor elcsavartad a fejemet, csak nem vettem róla tudomást – mondta vigyorogva a szavakat. – Édesem, szeretném a kapcsolatunkat hivatalossá tenni, szóval lennél a barátnőm? – nézett végig szememben, én pedig döbbentem álltam előtte, mivel erre egyáltalán nem számítottam és azt hittem, ez a nap sosem fog eljönni.

- Persze Oppa. Nagyon szívesen leszek a barátnőd – válaszoltam vigyorogva és szorosan hozzábújtam. Egyszerűen imádom ezt az embert.