Kilencvenegyedik rózsafej

     Feladat: 91. „Bekapcsoltad az öved?”

Páros: Jeon Jiwoo x Jeon Somin

Érintett banda: K.A.R.D

Műfaj:

Író: Angie
    Béta: Sumire

Bekapcsoltad az öved?

A kocsiban teljes csend honolt, miközben az eső hangosan kopogott. Reggel még ők sem gondolták, hogy ez a mai nap így fog végződni, legalábbis a fiatalabb biztos, hogy nem. Végtelenül szerelmes volt Sominbe, hiába tudta, hogy Matthew a lány életének szerelme, bízott benne, hogy az, ami köztük volt, erősebb annál is.

- Tehát így kell véget érnie? - a hangja egy pillanatig sem remegett meg, ugyanaz az erős Jiwoo akart lenni, akinek mindig is mutatta magát. Somin egy szót sem szólt, talán nem volt mit mondania, vagy csak minél előbb le akarta zárni az egészet. - Miért nem szólsz? Az elmúlt évek neked semmit sem jelentettek? Az összes kedves szó csak rutin volt? Jó volt valaki mellé lefeküdni, amikor Matthew nem volt otthon?

Jiwoo kérdései az eső kopogásával együtt szinte dallamossá váltak, ahogy levegővétel nélkül, mégis nyugodt hanggal vágta a szavakat Sominhoz. Várt néhány percet, abban reménykedett, hogy felébred ebből a rossz álomból.
Még önmagának is hónapokon keresztül hazudott, tudta, hogy lassan el fog jönni ez a nap, mégsem akarta elfogadni. Csak szeretve akart szeretni.

- Ennyire nehéz engem elviselni? Már számtalanszor hallottam, hogy nem vagyok egyszerű eset, és mindig azt mondták, hogy így is el tudnak fogadni, mégis te voltál az egyetlen, akinek valóban el is hittem. Igazán jó színész vagy, megadtam neked mindent, amire Matthew nem volt képes. Legalábbis ezt mondtad, de gondolom ez is csak egy szép hazugság volt.

- Semmi sem volt hazugság, amit mondtam. Egyszerűen csak megváltozott valami, már másképpen érzek. El fog venni feleségül, nem hazudhatok neki egész életemben - Somin hangja halk, mégis határozott volt.

- Hát ne hazudj, hívd fel és mondd el neki, hogy két éven keresztül lefeküdtél velem, amikor ő azt hitte, csajos estéket tartottunk.

- Nem tehetem. Jiwoo, én igazán szerettelek, de egyszerűen megváltoztak az érzéseim - ingatta a fejét.

- Talán nem csak nekem hazudtál, hanem magadnak is. Lehet, hogy csak egyszerűbb volt mindvégig elhitetned önmagaddal, hogy szeretsz. Ha reálisan gondolkodok, ez a valóság, mert senkinek nem változnak meg az érzései egyik napról a másikra. Az lehetetlen.

- Jiwoo...

- Hagyjuk, ideje elköszönnünk, késő van. Gondolom, látlak még - Jiwoo elmosolyodott, fejére húzta kapucniját és választ sem várva szállt ki az autóból.

Elindult a tömbház ajtaja felé, miközben hallotta elhajtani a járműt. A könnyei az égből hulló cseppekkel együtt gördültek le arcán, bár hangot továbbra sem adott ki, még csak nem is szipogott. Csak szaporább levegővétele árulta el, hogy nincs rendben. A lépcsőházban a falnak dőlt és telefonja után nyúlt. Két csengés után Somin felvette.

- Bekapcsoltad az öved? - Jiwoo ridegen vágta hozzá a kérdést, még ha belül aggódott is a lányért és legszívesebben arra kérte volna, hogy jöjjön vissza hozzá, nem tehette. Túl elhamarkodottan cselekedett azzal, hogy felhívta őt. Azzal viszont nem tett volna jót sem magának, sem a lánynak, ha feleslegesen könyörgött volna neki.

- Be.

- Rendben - mondta, majd kinyomta a telefont köszönés nélkül. Leguggolt és arcát a kabát anyagába temetve hagyta, hogy a kopogó eső hangja kiegészítse zokogását. Mintha az égiek is az ő szerencsétlenségét siratnák.