Huszonegyedik rózsafej

Feladat: 21. „Menj csak előre!”

Páros: Kim JongDae x Zhang Yixing

Érintett banda: EXO

Műfaj:

Író: Letty

Menj csak előre!

Karácsonyhoz közeledvén, az időjárás elég rendesen jelezte, hogy bizony a tél már az emberek nyakán ült. A mínuszok csak úgy repkedtek, lehetetlen már csak pár másodpercre is kiszaladni a hidegbe egy szál pólóban, mert az embernek azonnal átfagy minden porcikája. Bár az ünnepnek békességben és szeretetben kellene telnie, van, aki ilyenkor is dolgozik. Ahelyett, hogy az otthon melegét élveznék a szeretteik körében, nekik kemény táncpróbákon és fellépéseken kell részt venniük. Az EXO számára soha nincs megállás.

-  Francba, fent hagytam a telefonomat – torpant meg a csapat egyetlen kínai tagja, Zhang Yixing az ajtóban, mire páran visszafordultak, hogy néhány „már megint” pillantással illessék az olykor feledékeny énekest. – Visszaszaladok érte, egy pillanat.

-  Hyung – kiáltott valaki utána, mire a kínai kíváncsian nézett hátra a válla felett. – Én is fent hagytam az enyém, menjünk együtt – intézte felé szavait Jongdae; bár Yixingnek meggyőződése volt, hogy alig egy perccel ezelőtt a telefonját bújta a fővokalistájuk, mégis bólintott felé.

Nem szóltak egy szót sem, mikor visszaindultak az emeletre. Yixing a szobája felé sietett, majd felkapta a töltőn felejtett telefonját, és már lépett is ki. Nem akarta, hogy miatta késsenek el a próbáról, hiszen itt nem léteztek kifogások. Bár megszokhatták volna már tőle, néha a fejét is lehagyná a nyakáról, ha Jongdae nem lenne. Hihetetlenül hálás volt a fiatalabbnak, aki minden bizonnyal csak azért jött fel vele, hogy ne csak őt szidja le a menedzser. Annyi mindent megtett már érte, ő pedig képtelen neki viszonozni a kedvességét. Nem tudta, hogy a másik tudott-e arról, hogy mindezt észrevette, vagy csak hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján.

-  Megtaláltad? – kérdezte kedvesen, egy pulóvert szorongatva ujjai között, amin Yixing elmosolyodott.

-  Persze, mehetünk – lóbálta a telefont, majd bevárta Jongdaet, hogy együtt mehessenek le a többiekhez, akik már minden bizonnyal az autóban vártak rájuk. – Ugye nem miattam jöttél vissza?

-  Egy pulcsiért mentem – mosolygott kedvesen a fiatalabb, bár először azt mondta, ő is a telefonját hagyta fent. – Ne aggódj, hyung.

-  Basszus, a pulcsi! – kapott a fejéhez hirtelen a kínai, mire Jongdae felkuncogott.

-  Neked hoztam, vedd fel, csak menjünk, mert a menedzser tényleg ideges lesz – nyomta a kezébe az említett pasztellszínű, kötött anyagot csapattársa, amire Yixing csak bambán bámult.

-  Menj csak előre – nyögte ki nehezen a másik, nem igazán tudva eldönteni, hogy Jongdae hogy lehet ennyire figyelmes.

-  Nem hagylak itt – lépett elé mosolyogva, majd apró, meleg ujjait végigsimította Yixing átfagyott tenyerén. – Legközelebb remélem, nem felejtesz el pulcsit hozni magaddal, mert nem szeretném, ha megfáznál.

-  Köszönöm, Jongdae – szorította meg a fiatalabb ujjait.

- Nincs mit, hyung – nézett mélyen a sötét íriszekbe, szavak nélkül elmondva mindazt, amit gondolt.