Kilencvenötödik rózsafej

     Feladat: 95. „A szomszédban voltam.”

Páros: Song Kyungil x Jang Yijeong (saját)

Érintett banda: History

Műfaj: fluff

Író: Sári~

A szomszédban voltam

-  Mégis hol voltál? – hallottam meg egyből édesapám hangját, amint a cipőmet vettem le az előszobában voltam. – Van arról fogalmad hány óra van? – hangzott az újabb kérdés. Igen, pontosan tudtam, hány óra volt. Éppen elég késő, ahhoz, hogy ő fent legyen. Mi a fenéért kell ébren lennie? Rengeteg kérdés hangozott még el, de én képtelen voltam őket meghallani, csak arra tudtam gondolni, ami az elmúlt órákban történt. Ma volt a napja, hogy úgy találkoztam a fiúcskával, hogy egy párt alkottunk.

Múlt héten kezdtünk el úgy érdeklődni a másik iránt, hogy nem szimpla barátság volt közöttünk. Rengetegszert értünk a másikhoz, elmentünk fagyizni és végre oda jutottunk, hogy bevallottuk a másiknak, mit is éreztünk egymás iránt. Először ő vallott, majd én, de utána el is kellett válnunk, mert eléggé későre járt, így felajánlottam neki, hogy hazakísérem, de arra nem számítottam, hogy a szomszédom volt. Ennyire elkerültük volna egymást az elmúlt években? Mikor elváltunk, telefonon beszélgettünk rengeteget, mert teljesen más volt az időbeosztásunk, így nem tudunk egymásra időt szakítani, de végül, összehoztuk a mai napot, de nem úgy, ahogy terveztük.

Suli után összefutottunk és sétálgattunk a közeli parkban, megbeszéltük, kinek, hogyan telt az elmúlt hete, közben pedig egymás kezét fogtuk. Annyira elrepült az idő, hogy neki ismételten haza kellett mennie, így elindultunk, de úgy félútnál, kapott egy üzenetet a szüleitől, hogy ma este nem lesznek otthon. Mikor elolvasta az üzenetet, felém fordult.

-  Kyungil, nem jössz át egy kicsit? – kérdezte félénken, én pedig mosolyogva bólintottam és megindultunk hozzá. A kanapén elhelyezkedtünk és filmet kezdtünk nézni, közben végig a kezemet fogta és bújt hozzám. Nagyon aranyos volt. Egyre sötétebb volt kint és éreztem, hogy ha tovább maradok, akkor képtelen leszek elszakadni tőle.

-  Yijeong – szólítottam meg, de válaszul csak halk szuszogást kaptam. Karjaival erősen fogta balomat és fonta össze ujjainkat, fejét vállamon pihentette. Olyan édes volt, hogy nem volt szívem felébreszteni, így hagytam, hogy aludjon rajtam. Lassan teltek az órák, engem meg elvarázsolt arca, amit néha megérintettem. Egyszer-kétszer megmozdult, fejét is más helyre illesztette, így arca most pontosan rám nézett és túlságosan közel volt hozzám. Hatalmas volt a kísértés, de nem bírtam ellenállni neki. Óvatosan hajoltam lefelé, míg végül ajkaink nem találkoztak és első csókunk elcsattant. Percekig tartottam ott számat párnáin, aztán elváltam tőle. Elkezdtem kiszabadítani kezemet fogságából, majd elfektettem a kanapén, betakartam és egy üzenetet hagytam magam után. Még egyszer utoljára, megérintettem puha ajkait és elhagytam a házat, aztán már tudjuk mi történt. Apa letámadott és kérdőre vont, hogy mégis hol voltam fél tizenegyig.

Egy mosoly húzódott ajkaimra, amint magam elé idéztem alvó arcát, hogy miként bújt hozzám és az első csókunk emlékét.

-  A szomszédban voltam – feleltem neki, majd felmentem a szobámba és az ágyamra dőltem, miközben ő járt a fejemben. – Yijeong.